Kultúrában utazunk

Nyakunkon az év vége, egymást érik az ünnepek: elkezdődött az advent, és hamarosan jön a szilveszter is. A Bóbitában az év utolsó hónapja azonban nem a pihenésről szól, ugyanis közel negyven előadás lesz decemberben, beleértve az óévbúcsúztató Szárnyas Malac Napok programjait. Sramó Gábor igazgatóval adventi programsorolót tartottunk, illetve az elmúlt néhány hónap fontos bábszínházi eseményeiről beszélgettünk. (Képünkön: a Menjünk, menjünk Betlehembe! című előadás díszlete, fotók forrása: Bóbita Bábszínház)

- Október közepén a Lenka és Palkó című előadás a Banja Luka-i fesztiválon szerepelt, ahol Arató Máté színészi különdíjat kapott Palkó megformálásáért. Milyen jelentőséggel bír egy ilyen díj a Bóbitának?

- Minden színház nagyon örül a díjaknak. Annak pedig külön örülünk, amikor a díj személyre szóló, egy fiatal, tehetséges bábszínészünk elismerést kap. Ráadásul ez egy nemzetközi bábfesztivál volt, ahová számos országból érkeztek társulatok, majd’ egy hétig tartó, nagy volumenű eseményről van tehát szó. A Banja Luka-i Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivált kétévente rendezik, mi is szerepeltünk már rajta, de jó régen, még a koronavírus-járvány előtt.

- Lesz másik fesztiválszereplésetek ebben az évadban?

- 2025 júniusában megyünk Kassára, a Virvar Fesztiválra, ahol jó pár éve voltunk a Lúdas Matyi című előadásunkkal. A fesztivál keretében magyar napot tartanak, ennek a fellépői leszünk. A szervezők a Dzsungelmese, avagy Kisoroszlán keresi a sörényét című előadást választották, amit az ottani bábszínházi világot ismerve, meg is értek. Ebben aránylag kevesebb a szöveg, viszont nagyon vizuális, sok látványra épülő poén van. Ehhez kapcsolódva még egy kis workshopot is tartunk az előadás után, ahol a gyermekek megnézhetik a bábokat, díszleteket, illetve találkozhatnak az alkotókkal. Reméljük, hogy ezen kívül nyerünk pályázati pénzt, és Marosvásárhelyre is el tudjuk vinni ezt a mesét.

- Október végén a Bóbita Bábszínház is hozzájárult a halloweeni hangulathoz a Zsolnay Negyed Üvegházában. Milyen volt a fogadtatása?

- Nagyon jól sikerült az egész napos program, a megrendelő a Zsolnay Negyed volt. Napközben gyerekprogramok és tökfaragás várta a közönséget az American Corner szervezésében, a mi feladatunk a „Rémálom az Üvegházban” című program megvalósítása volt. Sikerült egy olyan elvarázsolt kísértetkastélyt, pincerendszert berendezni, ami nagy sikert aratott, este nyolc órától éjjel fél egyig megállás nélkül jöttek az emberek, kb. 300 látogató ment végig a játékon.

- Mennyire volt interaktív a program?

- Voltak ijesztgetések, hallottuk a sikoltozásokat. Azonban nem kellett különböző feladatokat megoldani a továbbjutáshoz. Viszont volt egy olyan hely, ahol gusztustalanul kinéző ételek voltak, amiket természetesen meg lehetett kóstolni, hiszen az ízük jó volt. Ez is annyira népszerű volt, hogy szinte el is fogyott minden, pedig elég nagy adagok voltak. A háttérmunkát a műhelyes és a műszakos kollégákkal végeztük el, egy héten keresztül dolgoztunk, a beépítés elég komoly feladat volt. A Pécsi Művészeti Gimnázium dráma tagozatos diákjai segítettek, illetve pár kolléga is beállt, például Arató Máté és Rácz Attila, akik a Punch és Judy óriásbábokkal közlekedtek, mert volt egy ilyen kiegészítő program is. Úgy láttam, hogy a kollégák, illetve a diákok is nagyon élvezték a részvételt. Szerencsére az időjárás is kedvezett nekünk. Már beszéltünk a ZSÖK-kel arról, jövőre hogyan és miképp lehetne ezt továbbfejleszteni.

- November 23-án volt az új előadás, A kőszív bemutatója. Milyen fontos üzenete van ennek a darabnak a mai néző számára?

- A szív kérdése abban az értelemben, ahogy ebben a mesében van, nagyon fontos. Ha le akarjuk csupaszítani a történet központi felvetését, az az, hogy mit ér a vagyon, a gazdagság, ha igazából nem maradunk ember, nincs szívünk. Ha csak a pénznek tudunk élni, mindenkin átgázolva magunk körül, a vagyonon ülve ürességet fogunk érezni. Arról szól, hogyha eladod a szívedet és egy kőszív kerül a mellkasodba, az milyen élet lesz, illetve életnek nevezhető-e egyáltalán. Ezt A kőszív című előadás egy nagyon szép költői, allegorikus módon mutatja be, mesei szereplőkkel. Nagyon fontos karaktere a történetnek a törpe, akitől ugyan hármat kívánhat a főhős, de ha nem tetszik az utolsó, akkor nem teljesíti. Csalafinta, érdekes megfogalmazású mese, amelynek a másik ilyen transzcendens figurája az óriás, aki ugyan negatív figura, de ő is azt adja, amit a főszereplő kíván. Ebben a mai pénzcentrikus világban ezek nagyon fontos kérdések, amiről mesei köntösben tudunk beszélni.

- Milyen visszajelzéseket kaptatok, ezt a mondanivalót a gyerekek is értik?

- A gyerekek is érzékelik ezeket, természetesen mindenki a korosztályának megfelelő szinten. Tudják, mi a jó, mi a fontos, illetve milyen vége lesz annak, ha valaki mindenkivel összeveszik maga körül. A gyerekek számára az emberi kapcsolatok, a szeretet, a biztonság és az ölelés fontos dolgok, amiket jó megerősíteni. Ezért is tetszett az ötlet a tervező részéről, hogy a főszereplő nem emberfiguraként jelenik meg, lévén a darab technikája a tárgyanimáció, vagyis senki sem jelenik meg emberi formában. Szénégető Péter figurája az előadásban egy játékmackó, ami segíti az azonosulást is, hiszen ez a mackó mi vagyunk.

- Már elkezdődött az adventi időszak. Mivel készültök idén?

- Nagyon sűrű a programunk, december végéig összesen 39-szer játszunk 10 különböző előadást. Ezen a héten már elkezdődnek a Mikuláshoz, adventhez kapcsolódó előadások. Az Aranyszívű Juliska-t játsszuk különböző partnercégeinknek szinte minden nap délután 17 órakor. Közben már elkezdünk próbálni, felújítjuk a Menjünk, menjünk Betlehembe! című előadást, ezt többek között horvátországi magyarlakta településekre visszük december 11-én. Három helyszínen, Eszéken, Vörösmarton és Laskón fogjuk eljátszani. Az idén a már említett, szintén felújított Dzsungelmese című előadás is fut, illetve karácsonyhoz közeledve természetesen ismét műsorra tűzzük Az elveszett szaloncukor című nagysikerű darabunkat.

- Ahogy lenni szokott, idén is a Szárnyas Malac Napokkal búcsúztatjátok az óévet. Hány napos lesz, illetve milyen előadásokkal lehet kikapcsolódni az év utolsó napjaiban?

- A Szárnyas Malac Napok idén kétnapos, december 27-én és 28-án lesz. 27-én délelőtt a Dödölle című pöttömszínházi előadással kezdünk, majd 16 órakor jön Az elveszett szaloncukor, és aznap délután még egy bábkészítő foglalkozás is várja egy a gyerekeket. Másnap, szombaton pedig 10 órakor két előadásunk párhuzamosan fog menni: a kamarateremben a Ki lakik az asztal alatt? kicsiknek, a nagyteremben pedig a Pityi Palkó című vásári játék, majd 16 órakor A kőszív, illetve ezen a délutánon is lesz bábkészítő foglalkozás.

- Szintén december végéig látogatható a Bóbita bábmúzeumában a „Kós Lajos 100” című kiállítás.

- Így van, a kiállítás a Szárnyas Malac Napok végéig lesz nyitva. Az évfordulóhoz kapcsolódóan Lulu bá’ centenáriumi születésnapja előtt egy nappal, december 18-án társulatilag kimegyünk a temetőbe a sírjához koszorúzni, megemlékezni a Bóbita alapítójáról.

- Végül jövő év eleji kedvcsinálóként: milyen programok várhatók januárban?

- A változatosság kedvéért sűrű lesz a január is: 11-én nyílik a következő kiállításunk, amely egyik korábbi előadásunkhoz, a Robin Hood-hoz kapcsolódik. Emellett jön a Szép Cerceruska felújítása, illetve többször fogjuk játszani az ifjúsági előadásainkat, az #Apa, anya, én-t és Az ajándék-ot az Escargo Szobaszínházban. Ezen kívül még jó pár előadás bérletben és hétvégén is látható lesz. Továbbá már készülünk, hiszen hamarosan kezdődnek a márciusi bemutató, a Pöttöm Panna próbái.