Kultúrában utazunk

Március 8-án mutatták be a Bóbita Bábszínházban az Andersen klasszikus meséjéből készült Pöttöm Panna című előadást. A darab egyik különlegessége, hogy csak egyetlen bábfigura van benne, a címszereplő. Schneider Jankóval, az előadás rendezőjével beszélgettünk az előadás kulisszatitkairól, illetve további, pécsi és szegedi projektjeiről. (Képünkön: jelenet a Pöttöm Panna című előadásból, forrás: Bóbita Bábszínház).

 - Hogyan találtál rá Pöttöm Panna meséjére, illetve miből dolgoztál, hiszen a történetnek számos színpadi és bábszínpadi feldolgozása van? Mi az, ami újdonság ebben az előadásban?

- Sramó Gáborral sokat gondolkodtunk, hogy milyen témát dolgozzunk fel, és arra jutottunk, hogy a „kicsinység”-gel kellene foglalkozni. A híres mesék közül előkerült a Hüvelyk Matyi, illetve a Pöttöm Panna, és még témába vágtak volna a kis tündérekről szóló történetek. Végül a Pöttöm Panna-ra esett a választásunk, amelynek valóban sok színházi, bábszínházi feldolgozása volt már, én az eredeti Andersen-meséből indultam ki. Egy családi barátnak dedikálta a történetet, aki aprócska termetű volt. Az ő szemében a hölgy tényleg Pöttöm Panna volt, hiszen az írót a barátai Lámpaoszlopnak becézték, annyira nagyra nőtt. A főhőst rengeteg anderseni csapás éri, a vége mégis pozitív. Általában nem rendezek Andersen-adaptációt, mert nagyon mélyek és komorak a meséi, ez az egyetlen, amely happy enddel végződik.

- Hogyan közelítettétek meg vizuálisan a darabot?

- Elsőként Grosschmid Erikkel, a darab tervezőjével azt fogalmaztuk meg, hogyan lehetne a kicsinységet megfogni, megjeleníteni. Azon gondolkodtunk, mennyire növeljük meg a tárgyakat. Végül nem ezt választottuk, hanem a báb méretét csökkentettük, kb. 35-40 centisre, így kellően pöttömnek tűnik a színpadon. A világoskék ruhája viszont erős színkódot ad, amit a leghátsó sorból is nagyon jól lehet követni. Egy kifejezetten jól mozgatható báb készült, és ezt ki is használjuk. Szalai Barbara nagyon sokat van vele egyedül, de ahol tudtam, adtam mellé segítő kezeket, és tőle, illetve a kollégáktól is szép mozgatást látok. Tehát Pöttöm Panna az egyetlen báb, mindenki mást pedig jelmezbe öltöztettünk, így eléggé elrajzolt formában lettek békáink, cserebogaraink, pockunk, vakondunk és pillangónk. Ezek a karakterek önmagukban is viccesek, de különböző vizuális rátétekkel, kiegészítésekkel még egyedibbé tettük őket. Ebben szerencsére partnerek voltak a színészek is.

- Említetted, hogy csak egyetlen báb van az előadásban. Miért döntöttél így?

- Nekem ez teljesen új, nem szoktam ilyet csinálni. Viszont a nembáb-karaktereket megpróbáltam minél bábszerűbben kezelni. A Pöttöm Panna számomra is egy jó utazás volt a különböző formákkal való játék, illetve a jelmezes karakterek révén.

- A díszletek méretarányaival is játszottatok?

- Annyira nem. Van egy nagyon meghatározó lapulevél, ami nagyméretű, azonban nem ez a jellemző. Inkább nagyon jelzettnek, stilizáltnak mondanám a díszletet. A békáknak például gurulós székeik vannak, a cserebogár rollerrel érkezik, Pocok néne lakását pedig csak egy fotel szimbolizálja.

- Eltér-e a mostani feldolgozás az eredeti mesétől?

- A dramaturgiát illetően tettem egy nagy változtatást, ugyanis eredetileg van benne egy mesélő, egy anya, aki kétségbeesésében elmegy egy boszorkányhoz, hogy gyereke legyen, Még ha az olyan csöppnyi is, mint a kisujjam fele. Kap tőle egy árpaszemet, amiből kikel Pöttöm Panna. Az anya nagyon kevés ideig tud vigyázni a gyerekére, mert elrabolja tőle a béka. A kislány ezután számos kalandban vesz részt, azonban az anya alakja eltűnik. A mesében később megjelenik egy fecske, aki nem hagyja el őt, segítője lesz, sőt, a végén Panna segít a fecskének, és együtt elszállnak. Én a két karaktert egy alakká gyúrtam, mert nem akartam, hogy eltűnjön az anya, ezért ő magát teljesen feláldozva válik fecskévé. Nagyon örülök, hogy a mesei ponton nem hagytam el az anyai szálat, hanem továbbvittem a végéig, mert így egyrészt végig tudtam vinni a mesélő hangját, másrészt Várnagy Kinga csodálatos anyai gesztusokat mutat meg az előadásban.

- Miben más Pöttöm Panna karaktere a többi anderseni mesehőshöz képest?

- Az anderseni figurák, például A rendíthetetlen ólomkatona címszereplője és szerelme, a papír-balerina, illetve egy másik meséjének főhősnője, a kis gyufaárus lány nagyon sokat tűr. Bármi történik velük, elfogadják a sorsukat. Én viszont eljátszottam a gondolattal, hogy mi van akkor, ha nem törődöm bele ebbe a sorsba, hanem amit tudok, megteszek ellene. Persze így is bajba kerülhet a főszereplő, részben önhibáján kívül is. Azonban ebből a helyzetből megerősödve tud kilépni. Véleményem szerint az, hogy végigküzdi magát, kell ahhoz, hogy eljusson abba az állapotba, amikor megnyugodhat. Így az előadás végén nem csak annyi történik, hogy a fecske elszáll vele, hanem látjuk, hogy ehhez az úthoz Panna is nagyon sokat hozzátett.

- Az előadásaidban mindig nagyon fontos a zene is, és a Pöttöm Pannában ismét Babarci Bulcsúval dolgoztál. Most milyen zenére számíthatunk?

- Igen, érdekes, hogy sokakkal dolgozom, de Pécshez valahogy mindig Bulcsú neve társul. Nagyon szeretek vele dolgozni. Ez most nem ez a fajta karakteres gyerek-funky, amit a Torzonborz-nál vagy a Robin Hood-nál megszoktunk, hanem egy légiesebb zene, ami nagyon szépen illik az egész darabhoz. Nagyon szép, dúdolható dalokat kaptunk, amelyek az előadás után is a fülünkben maradnak. Természetesen vannak benne nagyon vicces számok is, például a békáknál és cserebogaraknál, amelyek olyan karakterek, hogy esszenciálisan meg kell fogni bennük azt a ragyogó humort, amit ki lehet belőlük szedni. Azonban sok szívszorító, nagy és mély érzelmű dal is van benne.

- A Pöttöm Panna-ban főként a bábszínházhoz nemrég szerződött színészekkel dolgoztál. Mik a tapasztalataid?

- Szalai Barbarával nagyon szerettem volna dolgozni, és már korábban elhatároztam, hogy ha a Pöttöm Panna megvalósul, akkor ő fogja játszani. Meg kell még említenem Novák Flóra egyetemi hallgatót, aki most bábszínészetet tanul, és ő is játszik a darabban, Szabó Dalmával együtt ugyanabban a szerepben. Ha jól tudom, Dalma majd a következő évadtól veszi át. Az egyetem részéről érkezett egy megkeresés, hogy nagy örömmel vennék, ha valamelyik diákot bármelyik bábszínháznak lehetősége volna befogadni fél évadra. Így került Flóra a csapatba, akire én nagyon kíváncsi voltam, és láthatóan hamar megszerették egymást a Bóbita csapatával. Még egy segítségem volt: Matola Dávid koreográfus, a Pécsi Balett tagja. Vele a fináléban és két másik dalban dolgoztam, amelyekben nagyon hangsúlyos a mozgás, és szerettem volna ezt profi kézbe tenni. Nagyon örültem, mert kifejezetten jól, az addig elképzelt rendszerben gondolkodva találtuk ki a mozgást ezekben a táncokban.

- Kiknek ajánlod az előadást?

- Ez egy igazi családi darab. Ritka, hogy van egy mesélőnk, akire egyöntetűen figyelünk, aki még egy dalt is énekel nekünk. Mindezt minden díszlet és sallang nélkül. Nagyon fontos benne az anya-lánya szál, az egymás segítése, és a bizalom témája. Azzal indul a darab, hogy az anya vágyakozik a gyermek iránt, majd látjuk Pannát szinte magzati pózban, valamint az első lépéseinél, ekkor veszíti el az anyja. Nagyon megértem a kétségbeesését, hogy vissza akarja szerezni a lányát. Ily módon az előadás egy szülői, nagyszülői utat is felvázol, nem csak egy gyermeki utat, és így a Pöttöm Panna a születés előtti pillanattól kezdődő felnövéstörténet, párhuzamosan az anyai szállal.

- A Bóbitán kívül idén az OSZIP-ban is dolgoztál.

- A pécsi színészképzésben résztvevőkkel, az OSZIP-osokkal csináltam egy darabot. A mostani végzősök, három lány játssza. A Művészetek és Irodalom Házában már több előadás is volt belőle, de havonta egyszer el lehet csípni. Az Aki című darab Marta Guśniowska műve. A hölgy lengyel bábdramaturg, aki filozófiát is tanult, és ebből a darabból süt, hogy azt tanult. Olyan, mint egy Akárki moralitásjáték, amelynek dramaturgiája szerint valaki öregként visszatekint az életére, itt viszont végigmegyünk az egész életén, és eljutunk az időskorig, sőt, a halálig. Ezen kívül tíz évvel ezelőtt, Szombathelyen készítettem egy Trója című tantermi előadást. Ennek júniusban lesz ott egy próbafolyamata, amit majd szeptemberben fejezünk be, hogy akár már a tanév legelején lehessen ezt választani. Természetesen ez főként azoknak lesz érdekes, akik akkor foglalkoznak az Iliásszal vagy az egész trójai mondakörrel.

- Pécs mellett neked most már jó néhány éve Szeged is fontos helyszín, hiszen a Kövér Béla Bábszínház művészeti vezetője vagy és számos előadást is rendezel ott.

- Szegeden december 13-án mutattuk be a Rózsa Sándor tréfája című, kesztyűs bábos-paravános bábelőadást. Nem teremtettünk új alakot a bábszínházi palettára, hiszen még a Korngut-Kemény család is játszott Rózsa Sándor történetet, viszont annyiban újszerű, hogy nem felnőtt betyárként mutatjuk be, hanem gyerekkorában. Barátjával, betyártársával, Girgác Lackuval közös csínytevéseiről szól a darab, egy csendőrrel űznek tréfákat. Kicsit Csalóka Péter-stílusban készült, nem akartunk nagy csihi-puhit, inkább a leleményükön tudunk sokat nevetni. Emellett pedig Varsányi Péter rendezésében csináltuk meg A Patkányfogó Projektet.

- Erről kérlek, mesélj részletesebben!

- Már nagyon régóta tervben volt nála ez a darab, és most nálunk Szegeden otthonra lelt. Jeli Sára Luca volt a látványtervezője, egy teljes kisvárost megépítettek a színpadunkra. Egy GoPro kamerával megyünk a díszletben, a Patkányfogó kb. 20-25 centis marionett figurákkal találkozik az utcán. A kamera maga a Patkányfogó. Egy ponton váltunk, amikor ő is hamelni lakos lesz. Az egyik olvasat szerint – persze ez csak egy a sok értelmezési réteg között – a lakók már nem veszik észre, hogy patkányok között élnek. Egyedül a gyerekek látják még az igazságot, a felnőttek a szőnyeg alá söprik a problémát. A Patkányfogó lódoktorként helyezkedik el, és amikor ez megtörténik, ő is marionetté válik. Ott is hárman játszunk, plusz egy segítőnk van. Nagy kísérlet és munka volt, már az is önmagában, hogy hogyan tudjuk a kameraképen jó időben, nem elcsúszva mutatni a vásznon azt, hogy mi történik a színpadon. A város is nagyon aprólékosan ki van dolgozva. Például van egy templombelsőnk, ahol 3 centiméteres gyertyák vannak vékony drótokkal, és tényleg lobog a lángjuk. Előpremiert már tartottunk, megadva annak a lehetőségét, hogy nyugodtan, bátran kísérletezzünk és jussunk el valameddig. Majd az évadon belül két hétre visszamegyünk és újra próbálunk. Még az első próbaidőszak végén is rengeteg mindent kipróbáltunk. Akik látták, nagyon szerették. A sajtónak már bemutattuk a darabot, mert azt mondták, hogy nem várják meg a májust, ők most akarják látni. Már kritikája is van, pedig még be sem mutattuk hivatalosan. Nagyon bízom benne, hogy nagy jövője lesz a darabnak, remélem, hogy eljut például a Thealterre vagy más fesztiválokra is. A Kövér Béla Bábszínházban havonta egyszer tartunk egy felnőtt előadást, ennek a keretében fogjuk A Patkányfogó Projektet játszani.

- Ezzel zárjátok az évadot?

- Nem, az évadot egy Bolyongó című előadással zárjuk, amit a helyi Mondolo Egyesülettel hozunk létre, akik többek között urbán környezetvédőként tevékenykednek. A hangsúlyt a városi fákra, illetve a fák sebeire, hegeire helyezzük. Az elképzelés szerint lesz bent a bábszínházban egy előadás, de mint a polipnak a csápjai, a városban különféle performanszokat vagy megjelenési formákat is tervezünk. Ezt szeretnénk még egy drámafoglalkozással is kiegészíteni, úgyhogy egy komplexebb előadás lesz. Aztán pedig jönnek a nyári fesztiválok, illetve a SZINkópé, amit most augusztus végén tartunk. Szóval Szegeden is van bőven feladat.