Kultúrában utazunk

Április 12-én, szombaton utoljára látható a Bóbita Bábszínházban a kétbalkezes rabló három éve bemutatott űrkalandja. Ebből az apropóból Sramó Gáborral, a bábszínház igazgatójával a Torzonborz-széria sikerének titkát próbáltuk megfejteni, valamint a trilógia további lehetséges sorsáról is beszélgettünk. Torzonborz-rajongóknak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott ott lenni az utolsó kilövésnél! (Képünkön: jelenet a Torzonborz és a holdrakéta című előadásból, forrás: Bóbita Bábszínház)

- Mikor láthatja utoljára a pécsi közönség Torzonborzot felszállni a holdrakétával?

- A pécsi közönségnek április 12-én, szombaton 16 órától játsszuk utoljára az előadást, illetve még május 11-én találkozhat a kaposvári közönség a BábSzínTérben Torzonborzzal.

- Mi ennek az oka?

- Egyrészt az, hogy az egyik főszereplő, Czéh Dániel már vendégként jön vissza, és mivel elég sokat játszik Veszprémben, ezért nem egyszerűek az egyeztetések. Másrészt Lenti Hunor, aki a háttérben sokféle feladatot lát el illetve zenél is az előadásban, az évad végén távozik a bábszínházból. Sajnos az is szempont, hogy egy kötelező jogdíjösszeget minden évben ki kell fizetnünk euróban a jogtulajdonos számára, és nem tudnánk annyi előadást tartani belőle, mint szeretnénk. Így is szép számú előadás lement belőle, nem arról van szó, hogy nem futotta ki magát a bemutató óta eltelt három évben.

- Szerinted mi a Torzonborz-történetek sikerének a titka?

- Nagyon jó a humora, ami egyrészt a klasszikus, gyerekeknek szóló humor, ahogy például a vásári klasszikus, a Vitéz László esetében is. Nem véletlenül hívják a két főszereplő gyerkőcöt Vitéz Lackónak és Paprika Jancsinak (Nádori Lídia zseniális fordítása a bábszínpadi adaptáció alapjául szolgáló meseregényekben), ugyanis egyből rá tudunk ismerni a legismertebb magyar vásári bábhősre. Megtalálható bennük a betű- és szótévesztésekből eredő humor, ami szintén fellelhető a Vitéz László- előadásokban, és a legkisebbek nagyon élvezik ezt. Az előadás egyik karaktere egy nagyon vicces rendőrségi közeg, Üstöllési őrmester, aki számos rendőrségi sztereotípiát testesít meg. Az is nagyon fontos, hogy a címszereplőnk, Torzonborz, akit nagyon félelmetesnek gondol a néző elsőre, valójában egy kétbalkezes figura, akit nagyon könnyű becsapni, átverni. Ezek a becsapások hihetetlen humorral, abszurditással történnek. A csúcspontja a becsapásoknak a harmadik előadás, a Torzonborz és a holdrakéta, hiszen a fiúk, Jancsi és Lackó elhitetik Torzonborzzal, hogy a Holdon rengeteg ezüst található, és ők építettek egy rakétát, amivel felmennének oda. Torzonborz azonban ezt nem engedi, hanem őt lövik ki. Az abszurd dolgok azonban itt nem érnek véget, ugyanis a Nagymamától az őrmesterig bezárólag mindenki benne van abban a játékban, hogy Torzonborz a holdra szállás után holdlakókkal találkozik! Egy nagyon bájos, abszurditásba hajló meséről van szó tehát.

- Miben jelentett bábtechnikailag újat a Torzonborz-trilógia?

- A klasszikus bábtechnika, a kesztyűs bábos játék lett rendkívül furfangosan megújítva általa. A felnagyított paraván, a díszlet is nagyon sok mindenre képes: ajtók, ablakok nyílnak ki, függönyök ereszkednek le. Egy komoly díszletépítmény látható a színpadon, hiszen egy vázszerkezeten mozognak a ki- és betolható, illetve felakasztható díszletelemek. Sokszor a bábokat mozgató színészek is látszanak, sőt, többször előjönnek a paraván mögül. Ezzel a darab elszakad a régi kesztyűs bábos hagyományoktól. A színészek élőben zenélnek, Babarci Bulcsú zeneszerzőnek köszönhetően nagyon hangulatos, fülbemászó dallamok csendülnek fel végig az előadásban.

- A Torzonborz és a holdrakéta ráadásul egy jópofa sci-fi paródiaként is felfogható, hiszen a ’60-as, ’70-es években készült olcsó sci-fik látványvilágának elemeivel is találkozhatunk az előadásban.

- Valóban, a ’60-as évek végi Orion űrhajó, illetve a ’70-es évekbeli magyar sci-fi, a Pirx kalandjai díszleteire emlékeztet a látványvilág, ezt a poént főként a felnőttek értékelik. Az űrsisakok például átalakított vizes ballonok, és a színészek különböző vegyvédelmi, illetve biztonsági ruhát viselnek, amikor kijönnek zenélni a paraván elé. Úgyhogy vizuálisan is egy nagy őrület az előadás.

- Most, hogy lekerül a műsorról, mi lesz a darab sorsa?

- Schneider Jankóval, a darab, sőt, a trilógia rendezőjével beszélgettük, hogy nem tesszük végleg raktárba a három előadást. Torzonborz életre keltőjének (Czéh Dániel) állandósága mellett 2014-25 között sok változás történt a szerepek alakítóinak sorában – még Papp Melinda, az előadás dramaturgja is bekerült színészként a játszók mezőnyébe, Gusztin Judittól véve át a nagymama és Amarillisz tündér szerepét. El tudom képzelni, hogy pár év múlva ez az előadás vagy akár mindhárom, új szereposztásban, kicsit újragondolva visszatérjen a Bóbita színpadára. Már többször előfordult az elmúlt évtizedekben, hogy pár évig pihentettünk egy előadást, majd elővettük, és megint pihent egy kicsit. A Holle anyó-t például 1995-ben mutattuk be, és ha jól emlékszem, kétszer tért vissza a színpadunkra néhány éves pihenő után.

- Torzonborz neve ráadásul az elmúlt évek során összeforrt a Bóbitával, elválaszthatatlanok egymástól.

- Magam is így gondolom. Három különálló, mégis összefüggő történetről van szó, izgalmas lenne mindhármat színpadra állítani, és egymás után előadni egy Torzonborz-nap keretében. Ez kuriózum lenne a színházi-bábszínházi világban is.