Szakmai szempontból jól kezdődött az évad a Bóbitában. A társulat Magyarországról egyedüliként kapott meghívást a Szabadkán megrendezett nívós nemzetközi fesztiválra a Répamese című előadásukkal, ahonnét Szalai Barbara a legjobb színész díját hozta el. (képünkön). Az október pedig egy új előadás, a Csizmás Kandúr premierjével kezdődött. Sramó Gábor rendezése új színeket visz a klasszikus mesébe. Vele beszélgettünk a most kapott díj jelentőségéről, a humorosra és spanyolosra hangolt feldolgozásról. (Fotók forrása: Bóbita Bábszínház)
- Szeptember 20-25. között rendezték meg Szabadkán a 33. Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztivált, amelyen a Bóbita Bábszínház Répamese című előadása nagy sikert aratott, a szakmai zsűri pedig Szalai Barbarát pedig a legjobb színész díjával értékelte. Mit jelent a Bóbitának az ottani a szereplés és a fesztiválon kapott elismerés?
- A szabadkai fesztivál a régió egyik legnagyobb múltra visszatekintő külföldi fesztiválja, amelynek komoly szakmai háttere van. Ha megnézzük, hogy az elmúlt 33 évben kik kaptak ott díjat, kik voltak a fesztivál vendégei és kik voltak a zsűriben, egyértelmű lesz számunkra, hogy egy nagy presztízsű szakmai eseményről van szó. Sok évvel ezelőtt már szerepeltünk ezen a fesztiválon, azonban nem egyszerű bekerülni a versenyprogramba, amelyben a válogatás alapján idén 13 előadás szerepelt. Nem minden évben kerül be társulat Magyarországról, nagy örömünkre 2026-ban a Répamesét válogatták be oda, ahol Kínától Walesig, Olaszországtól Franciaországig és Lengyelországig számos ország társulatai szerepelnek. A Bóbita csapata a díjkiosztón nem tudott már részt venni, egy értesítést kaptunk arról, hogy a legjobb színésznőnek járó díjat Szalai Barbara kapta a Répamese című előadásban nyújtott teljesítményéért.
- Mikor játszotta a csapat a Répamesét Szabadkán?
- Mivel Szabadka közel van, illetve mert éppen főpróbaidőszakban voltunk, a csapat kedden utazott el, az előadás szerdán délben volt, és aznap este már vissza is jöttek. Minden díjnak nagyon örül az ember, és a Répamese kapcsán egy izgalmas, szép előadásról van szó. Ilyenkor a színésznek adott díjban benne van az elismerés a rendezés és a partner iránt, hiszen ketten játsszák azt, illetve az egész stábnak is szól, hiszen ebben az előadásban például elég összetett világításrendszer van. Így ezt a díjat mindenki egy picit magáénak érzi, nem kisebbítve Barbara érdemét, aki abszolút megérdemelte ezt az elismerést. Fiatal színésznőről van szó, aki pár éve van a Bóbitában, de a játéka folyamatosan figyelemreméltó minőséget jelent az előadásokban. Így a nemzetközi zsűri nem egy egyszeri kiugrást jutalmazott, hanem Barbarát a többi előadásban nyújtott teljesítménye is arra predesztinálta, hogy előbb-utóbb elismerjék színészi, bábszínészi játékát.
- A Répamese már több éve elkészült, és az előző évadban felújítottátok.
- A Répamesének fura sorsa van. Nem sokkal a Covid19 utáni furcsa időszakban készült Mag Eszterrel és Czéh Dániellel. Nem tartottunk belőle túl sok előadást, mert nem sokkal később mind a ketten elmentek a Bóbitából, ezért csak párszor játszottuk. Kölcsön is adtuk a díszleteket és a bábokat Miskolcra, a Csodamalom Bábszínháznak. Sajnáltam, mert izgalmas produkció volt. Azonban amikor megérkezett a társulatunkba Rácz Attila és Szalai Barbara Marosvásárhelyről, végzett bábszínészekként, rögtön úgy éreztem, hogy jól állna nekik ez az előadás. Ekkor átbeszéltük Szabó Attilával, az előadás írójával és rendezőjével a lehetőségeket, aki a felújításkor nem csupán egy az egyben másolást végzett, hanem dramaturgiai változtatásokat is elvégzett. A keretjátékot lerövidítette és egy bekerült egy olyan történet, ami eredetileg is benne lett volna, csak éppen a keretjáték hosszúsága miatt kikerült: ez az Iciri-piciri című mese. Ettől kompaktabb és játékosabb lett az egész előadás.
- Térjünk vissza Pécsre, a Bóbitába! Október első szombatján, 3-án volt az évad első premierje, a Csizmás Kandúr, amit te rendeztél. Miért ezt a klasszikus történetet választottad?
- Egy bábszínház műsortervénél fontos szempont, hogy mindig legyenek a repertoárjában húzócímek, ismert, népszerű mesék. Természetesen új, mai meséket, történeteket is fel kell fedezni, a kimeríthetetlen népmesekincsről nem is beszélve. A közönség azonban szereti, ha ismert címekkel is találkozik. Már a ’90-es évek közepén rendeztem egy Csizmás kandúrt, most Papp Melinda írt kérésemre egy izgalmas, humoros, spanyolos, a középkori vándorszínész miliőbe írt szöveget, ami jól kiosztható volt a társulat tagjai között. Pergő, vicces, ugyanakkor az eredeti meséhez teljesen hű előadás született. Hogy miért spanyol miliőben játszódik? A mese francia, ezért adná magát, hogy Franciaországban játszódjon, azonban azt már sokan csinálták. Másrészt, amikor erről beszélgettünk Melindával, mindkettőnknek a Csizmás, a kandúr című rajzfilm ugrott be, amelyben a címszereplőt Antonio Banderas szólaltatja meg. Így már adta magát, hogy más, spanyolos ízeket is fel tudjunk vonultatni. Ráadásul Matta Lóránt és Szabó Dalma nem csak színészként, hanem zenészként is élőben tudja kísérni az előadást.
- Kik az előadás alkotói?
- Ezt az előadást már Marosvásárhelyen megrendeztem, aminek a zenei része onnan került át, ezért van Dull János és Cseke Péter feltüntetve zeneszerzőként. A zenei anyagot Szabó Dalma egy picit átdolgozta, dúsította, a pécsi előadásnál ő a zenei vezető. A társulatból egyedül Papp Melinda nem játszik az előadásban, ő viszont ugye íróként volt az alkotócsapat tagja. A tervezője Matyi Ágota, aki színes díszletet álmodott meg mindenféle kiegészítőkkel, a háttérképek pedig, mint a régi vásári előadásoknál, fekete-fehér festett képek, amik egyrészt szép stilizációt adnak ezáltal neki, másrészt a színes figurák jól tudnak érvényesülni ilyen háttér előtt. A próbákon azt éreztem, hogy a színészkollégák is örömmel és szívesen játszanak ebben a térben. Az új előadásban a címszereplő, a Csizmás Kandúr Rácz Attila, a fiú, akit segít, Arató Máté, a társulatvezető, egyben a narrátor Várnagy Kinga és a naiva, királylány Szalai Barbara. Bízom benne, hogy a közönség által is nagyon szeretett előadás jött létre.
