Belecsaptak! Ha nem is a húrokba, de a billentyűkbe mindenképpen. Csütörtökön este megkezdődött a Pécsi Tavaszi Fesztivál keretében, a IV. Nemzetköz Jazz Hétvége. A zene ezen ágának elkötelezett hívei számára csodás ünneppel, két olyan koncerttel, ami önmagában, egyenként is említésre méltó lenne. Az egész dolog jellemzésére legyen elég annyi, hogy Szakcsi Lakatos Béla és rokonai, barátai voltak az előfutárok. Ezután nehéz volt fokozni a hangulatot, de sikerült, mert Rhoda Scott ült az orgona mögé.
Ennyi
Szakcsi Lakatost ritkán lehet egy koncertteremben hallani. Az „öregebbik”
Béla, Béla Junior, meg
Róbert felváltva zongorázott, néha meg közösen. Négykezes, hatkezes, nyolckezes is szólt, mert egy negyedik kolléga,
Oláh Kálmán is beszállt a buliba. Nem voltak kétbalkezesek, ez hamar kiderült.
Úgy zenéltek, hogy arról csak a legmagasabb szinten lehet értekezni. Keverték az ujjaikat rendesen, de nem kuszálódtak össze. A végén a „főnök”, az idősebb Béla megkérdezte a PTE ÁOK aulájában összejött tömeget, nem kapott-e zongoramérgezést? De senki sem panaszkodott, mert annak nem volt ott az ideje.
A Hammond-orgona nagymestere, a, na mindegy is hány éves
Rhoda Scott következett, a pódiumon. Emlékeztették rá, hogy nagyjából harminchét évvel ezelőtt járt már a városban, de hagyjuk a múltat. Ebben partner volt az amerikai mágusnő is, aki előbb anyanyelvén szólt, hogy azt mondja: „Utoljára 19hmmmm-ben voltam Pécsett.” Aztán magyarra váltott: „Köszönöm szépen, hogy újra itt ülhetek. Jó estét mindenkinek!”. A hazai nyelvi kurzus ezzel befejeződött, jöhetett a muzsika, amiben azért Rhoda asszony, és társnői sokkal jobbak voltak.
Bár az orgona „nagyon” szólt, néha a pozanos, magyarul harsonás,
Sarah Morrow úgy fújta a hangszerét, hogy Scott, az amerikai New Jersey városából való leány, akinek apja metodista lelkész volt, csak kísérőzenésznek tűnt. De azért nem az volt, csak alkalmilag hagyta a társát is érvényesülni a zseniális nő.
A végén vastaps zúgott, ami szólt a Szakcsi Lakatos formációnak is, meg az egész rendezvénynek, ami a világ bármelyik pontján megállta volna a helyét.
Hozzászólások
Aztán lassan elszürkült.
Én is így éltem meg, sajnáltam a kidobott pénzt.
Többet vártam.
Akkor én más koncerten voltam, mert nekem egysíkúnak tűnt, a kérdés jogos volt, de ki tenné fel a kezét ilyenkor?