Gulyás Dénes nem fél a hangvesztéstől
2012. március 24. szombat, 07:24
Zene
Az ma már csak érdekesség, hogy Gulyás Dénes (képünkön) operaénekes eredeti szakmája géplakatos volt. Mert évtizedek óta énekel, tanít, vagyis a zenével foglalkozik. Miközben azért irányítói feladatokat is ellát, hiszen a Pécsi Nemzeti Színházban, az operatagozat vezetője. Emellett országgyűlési képviselőként is tevékenykedik.
– Rossz tréfaként mondhatnánk, onnan már egyenes út vezethetett az iparba, a fémek világába.
– Ebből csak annyi volt törvényszerű, hogy rossz általános iskolai bizonyítvánnyal nem mehettem gimnáziumba. Így kötöttem ki egy budapesti iparitanuló-intézetben, ahol a képzés gyakorlati részét az óbudai Hajógyárban töltöttem el. Amiből csupán annyi maradt meg, hogy megszoktam a korai kelést, meg a kétkezi munkát, amitől évtizedek elteltével sem viszolygok. Más kérdés, hogy estin leérettségiztem, azután továbbtanultam. Mert azért a muzsika mindennél fontosabb volt számomra. A Honvéd Művészegyüttesében rögtön szólista lettem, a lehető legfiatalabban.
– Nem riogatva, rémeket sem látva, egy énekes akár el is veszítheti legnagyobb kincsét, a hangját.
– Mindez így van, bár ettől nem rettegtem soha, miképpen napjainkban sem félek tőle. Ha holnaptól nem jönne ki tiszta hang a torkomon, akkor is megtalálnám a helyemet az életben. Keresnék új célokat, kihívásokat. Szerencsére van mire visszaemlékeznem, a színpadok világából is.
Gulyás Dénes szerint a múltból következhet az opera szép jövője
– Önnön pályáját egy kissé most háttérbe szorítva, essen szó a pécsi operáról is. Annak van jövője?
– Fényes a múlt, bár remélem, az elkövetkezőkben még fejlődni is tudunk. A magánénekesek számát szeretném bővíteni. A kórusban is lehetnének többen. A zenét a Pannon Filharmonikusok adják, akik ebben nem magyar, hanem európai szinten állnak, de inkább a világ élvonalába sorolnám őket. Mégis jobb lenne, ha létezne saját zenekara a társulatnak, bár ez jelenleg rendkívül nehéznek tűnik.
– Gondok ide, vagy oda, mindig előrukkolnak valami olyannal, ami után a zeneszeretők örömmel állapíthatják meg, érdemes figyelni a hangszerek játékát, az énekesek dalolását.
– Mégsem ülhetünk a babérjainkon! Olyan népszerűsítő zenei programokat szervezünk, amikkel még több emberhez, felnőtthöz, fiatalhoz, gyermekhez juthatunk el. Nem csak a saját falaink között, de kimozdulva onnan, akár a megye településeire, netán messzebbre szintén elérhetünk. Azt szeretném, ha nem csak a pécsiek kiváltsága lenne, hogy minket hallgasson, élvezze azt, amit nyújtani tudunk.
Arra méltóak lemaradtak díjakról
Először úgy volt, hogy mond neveket, aztán inkább eltekintett tőle Gulyás Dénes. Szerinte ugyanis olyanok is kaptak komoly állami, illetve magánkitüntetéseket az utóbbi évtizedekben, akik arra talán nem teljes egészében szolgáltak rá. Miközben világhírű operaénekesek és a komoly művészetek jelesei, azok, akik már régen megérdemelnék, nem vehettek át kiemelkedő elismeréseket. De az operaigazgató emiatt csak egy pillanatra emelte meg az amúgy ismert hangját. Igaz, nem énekelt, csupán erősebben szólva panaszkodott, bár inkább csupán morgolódott. Nyilván érdekes lett volna, ha kimondja, kikre is gondolt. Ha másért nem, hát azért, mert hatalmas galiba nyilván kerekedett volna belőle. Ráadásul műfajok ütközése mellett védhette volna mindenki a mundér becsületét. Mert természetesen a direktor úrnak a klasszikus értékek képviselői mellett jutott volna főszerep.
Archívum
Hozzászólások
Én azt hittem, hogy Gulyás Dénes Kossuth-díjas.
Mindenesetre én megszavaztam neki, vagy itt hívom rá fel a figyelmet, hogy régen az lehetne.
A többiek Kossuth-díját amortizálja, ha arra érdemes nem kapja meg, L. A. pedig már több száz napja K.-díjas.
Ennyire nem szabadna a mérce alatt engedni átbújni, mást meg betonfallal visszapattintan i.
Jó, tudom, a művészet nem magasugrás, de azért kiáltó döntéssel épp az értéket döntik le.
Előfordult, hogy háromszor is rosszat ütöttem be. Én vagyok a lökött?
Ez nem túl szellemes ötlet, de az igaz, hogy felettébb bosszantó.
Javaslom, hogy olvashatóbb, egyértelműbb legyen, s kevésbé "cirkalmas"!
Demjén és Ákos is biztosan megérdemelte, s hamarosan majd Horváth István is, ha így folytatja, mint ahogy egyre gyakrabban halljuk.
Gulyás Dénest a kezdeti kétkezi-munkásság akadályozza, hogy Kossuth-díjra méltónak tartsák?
Mert valójában ő minimum Kossuth-díjat érdemelt volna már rég!
Hadd reméljük, hogy megemeli ötleteivel és tekintélyével a pécsi operaéletet.
Ami a díjakat illeti, talán csak borzos túlkapást mondanék, de nyilván a továbbiakban igyekszik még jobbnak lenni, s jobban rászolgálni a K.-díjra.
Azéért arra teljesen érdemtelent nemigen tüntetnek ki, mert neki sem kellemes.
BÁR KIPRÓBÁLNÁM, S MÁRIS INDOKOLTNAK ÉREZNÉM.