A baranyai megyeszékhelyen zajló egyhetes ZeneSzüret elnevezésű rendezvénysorozat egyik érdekes állomása Benjamin Britten Noé bárkája című, először 1958-ban Angliában bemutatott gyermekoperájának pécsi előadása. A Budapesti Fesztiválzenekar és a Budapesti Énekiskola énekeseinek közreműködésével, a Kodály Központban előadott misztériumjáték egy országos turné második helyszíne.
Philipp György a fent említett énekiskola fiatal vezetője, tanára és a darab rendezője egészséges feszültséggel az arcán ül öltözőjében. A közönség folyamatosan érkezik a Kodály Központba, úgy tűnik, a majd ezer férőhely egyike sem marad üres. Nemrég voltak az első előadások, egészen pontosan szeptember 5-én és 7-én a Müpa-ban, a Budapesti Mahler-ünnep keretén belül. Vidéki premiernek számít tehát a mostani előadás.
- Kinek az ötlete volt a Britten mű színpadra állítása?
- Fischer Iván fejében született meg a gondolat és több oka is volt ennek. Az egyik az, hogy a mai magyar kulturális nihilből szükséges lenne kimenteni a mai fiatalokat, ennek talán van is esélye. Amennyiben megfelelő zenei nevelésben részesítjük őket, akkor ez bizonyára így lesz. A mű színpadra állítása tehát szimbolikus, az értékek most ebbe a bárkába kerülnek be, amit megpróbálunk menekíteni. Másrészt generációk találkozása figyelhető meg a Britten műben, hiszen együtt zenélnek, játszanak gyerekek a felnőttekkel, így adódik át, „menekül meg” az ismeret, a tudás, az érték a fiatalabbak részére, sőt éppen általuk, hiszen továbbvivői, hordozói lesznek az értékeknek.
- Budapest után most Pécsett hallhatja, láthatja a közönség az előadást. Országos turnét terveznek, vagy csak néhány állomása lesz vidéken a Noé bárkájának?
- A koncepció az, hogy tornatermekben és iskolákban fogjuk előadni a művet, már csak azért is, mert Britten nagyon fontosnak tartotta az amatőr zenélést – így ez is megjelenik, amikor a közönség és a szereplők a zene segítségével kapcsolatba kerülnek, a közös éneklés révén, melyet nagyon remélem Pécsett is sikerül megvalósítani. Igazán a mostani, a péntek esti koncert lesz a rendhagyó, mert nem koncerttermekre méreteztük a darabot. A kérdésre válaszolva, pedig úgy tudom, hogy tíz előadás lesz még ebben az évben, Pest megyében található iskolákat keresünk fel a produkcióval.
- Ki válogatta a szereplőket, nagyon sok gyerek játszi a darabban.
- A gyerekszereplők a növendékeim, a Budapesti Énekiskola diákjai, őket én válogattam be a darabba, a zeneiskolásokat az iskolákat tömörítő országos szövetség delegálta egy meghallgatás után. Egyszóval a csapat válogatott, a legügyesebb gyerekek kaptak lehetőséget a játékra.
- Ön rendezte is az előadást, mennyiben tér el a koncepciója az eredetitől?
- Egy keretjáték különbözteti meg az előadást a többitől. Mivel a gyermekopera egy misztériumjáték, és mi az énekiskolában sok ilyent adtunk már elő, ezért ehhez a formához ragaszkodtunk, tudtommal a mű előadás-történetében először. A játék lényege az, hogy egy szegény város rozzant főterére megérkezik egy szintén viharvert színtársulat, amely a maga szegényes díszleteivel előadja a Noé bárkájának történetét. A díszletek is különlegesek, Árvai György és Szűcs Edit a színjátékhoz igazodó középkori, Dürer metszeteit idéző színpadképpel jelentkezett, amellyel kiválóan harmonizál Lenz Tünde vetítése. Ettől egy kicsit más tehát az előadás, mint, amelyet Britten elképzelt, hiszen ők például a gyerekek által otthon elkészített állatfejekkel játszottak.
- Milyen volt a fogadtatása az előadásnak?
- Nagyon jó volt, bár én azt gondolom, hogy nem is lehet ennek rossz fogadtatása, hiszen lelkesen és jól éneklő, zenélő gyerekek vannak benne. Reméljük, hogy a közönség ugyanilyen lelkesen fog bekapcsolódni a közös éneklésbe is. Másrészt pedig alapvetően ez egy nagyon jó kis mese, olyan, amelyet már az én három-négy éves gyermekeim is megértenek. De igazán nekem is tetszik, szóval ez olyan előadás, amely gyereknek, felnőttnek egyaránt bír mondanivalóval és e mellett szórakoztat, leköt és magával ragad. Mi szeretnénk sok helyre elvinni a művet, iskolákba, sőt templomokba is, hiszen eredetileg a szerző oda szánta az előadást, ott is mutatta be először. Persze ennek vannak fizikai akadályai is, hiszen a bárka olyan nagy, hogy ötven gyerek elfér benne, így mindenhova nem férünk be vele, ezért kihívás olyan helyet találni, ahol a díszletek is érvényesülnek.
- A szerző mennyire áll közel az ön zenei ízléséhez?
- Én szeretem Britten összetettségét, tetszik az, ahogy a gyerekeket megénekeltette és az amatőr zenélésnek is nagy híve volt, ami szimpatikus. Amúgy a Noé bárkája személyes élményeken keresztül is közel áll hozzám, hiszen gyerekkoromban magam is játszottam a Moldován Domonkos rendezte magyarországi bemutatón. Igazán különleges, hogy most éppen én rendezem és vezénylem a művet, de szerencsés is, hiszen gyerekként 2000-ben olyan élményeket kaptam, ami most tapasztalatként beépül a rendezésbe. Amúgy pedig remélem, hogy a mostani szereplők közül is többen zenei pályára lépnek majd és inspirálóan hat majd rájuk ez gyerekkori élmény.
Hozzászólások
Ugyanígy felkérhetnék mai zenés darab írására az ugyancsak pécsi Balásy Szabolcsot és Horváth Krisztiánt, akik fiatal koruk ellenére már nemzetközi szinten is bizonyítottak (pl. Kolozsváron.)
Jó volt a Noé bárkája, de higgyenek benne a döntési helyzetben lévők, hogy az említett tanár urak zenéi is komoly közönség- és szakmai sikert aratnának, s nemcsak Pécsett!
Philipp Györgynek minden elismerésem, hasznos este volt, bár meglepett -először- a korai szünet.