Kezdőlap > Kultúra > Zene > Mozart, Titusz és a PTE

Mozart, Titusz és a PTE

2016. április 20. szerda, 00:00 Bereczki Lajos Zene
PDF
Újabb, izgalmas előadásnak lehetnek fül és szemtanúi a zenebarátok Pécsett, április 26-án 19 órakor a Kodály Központban. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának opera szakos hallgatói vizsgaelőadáson mutatkoznak be, melyen Mozart egyik méltatlanul mellőzött művét, a Titusz kegyelmét mutatják be. A rendezővel beszélgettünk az előadásról.

Romvári Gergellyel olyan környezetben találkozunk, amely nem kevésbé teátrális, mint az általa rendezett Titusz kegyelme – a Mecsek lankáitól ölelt kis ház teraszán, a tavaszi nap langymeleg sugaraitól simogatva üldögélünk ebben a természetes díszletben. Önkéntelenül hunyorgunk a verőfényben, benne van a levegőben, hogy kellemes beszélgetés lesz ez a mai. Operáról van szó, méghozzá Mozart szerzeményről, igaz, megrendelésre írta a zeneszerző-óriás, közben két másik művén is dolgozott, de ez mit sem von le a mű zsenialitásából. Ahogy házigazdám mondja, a darab letagadhatatlanul a géniusz kézjegyét hordozza magán. Ezen kívül persze még sok mindent szeretnék megtudni az előadásról, rendezésről. Így bele is vágunk a beszélgetésbe.

- Felkérték a rendezésre, vagy az Ön ötlete volt, hogy ezt a művet vegyék elő és legyen idén az opera hallgatók vizsgamunkája?
- A helyzet kellőképpen bonyolult. Valóban én rendezem a darabot, a pécsi egyetemen  is én vagyok az a személy, aki a leendő operaénekesek színpadi képzését koordinálja. Nem kizárólagosan, de én is jócskán foglalkozom vele. A darabválasztásban viszont rendkívül meg volt kötve a kezünk, mert egyrészt kevesen vannak a hallgatók, így olyan darabot kellett találnunk, amelyben kioszthatók a megfelelő hangfajoknak a feladatok. Ezen kívül azt is figyelembe kellett vennünk, hogy a PTE Egyetemi Zenekarának milyen hangszeres, előadói adottságai vannak. Róluk hadd áruljak el még annyit, hogy egyre rutinosabbak operazenében, nem csak a vizsgaelőadások miatt, hanem mert három éve járnak Bajára, ahol minden évben (most lesz az ötödik) színpadra állítanak egy saját operaelőadást. Ez egy kisvárostól egészen elképesztő produkció. Visszatérve a kérdéshez, az előbb említett adottságainkat figyelembe véve került látóterünkbe a Titusz kegyelme. Kicsit olyan ez, mint a gúsbakötve táncolás, bár kétségtelen, a végeredményt tekintve azért annál ez jóval kellemesebb.

- A szükség időnként erényt kovácsol, ahogy azt szokták mondani.
- Ha a történeti hűséghez ragaszkodunk, akkor azt hiszem a mű színpadra állítása Kocsár Balázs tanszékvezető ötlete volt, aki ezen kívül a Magyar Állami Operaház fő-zeneigazgatója, és egyben az előadás karnagya. Megmondom őszintén így utólag már örülök a választásának, de először kissé idegenkedve fogadtam azt. Nincs igazán jó híre a Titusznak a zeneirodalomban. Tudjuk, hogy Mozart felkérésre írta a művet II. Lipót cseh király koronázására, mindössze 18 nap alatt, valószínűleg ennek okán dupla gázsit kért és kapott a szerzeményért, csak így keveredhetett bele ebbe a történetbe. Amióta egyébként foglalkozom a művel, el kell, hogy mondjam, igazi mozarti darab, a mester zsenialitását, keze nyomát viseli magán minden sorában. Tele van fricskákkal, és azzal a sajátos „ízzel” amely tetten érhető Mozart minden munkájában. Ám ettől ez még egy igazi, régimódi barokk opera, a hozzáértők meg szokták említeni, hogy talán az a korszak utolsó fellobbanása. Mindenesetre a hallgatókkal igyekszünk nem túl komolyan venni, hogy a mű főszereplője, Titusz ennyire jóságos és körülötte mindenki azt keresi, hogy miképp lehet vele mégis konfliktusba keveredni. Hozzáteszem a címszereplő egy római császár, akiről nehéz elképzelni, hogy valóban ilyen végtelenül jóságos lehetett, mint a darabbeli imperátor. Például itt is megnyilvánul Mozart érzéke a különöshöz, az ellentétekkel való hatáskeltéshez. Az is meglehetősen fura a mű cselekményszövésében, hogy ez a császár mennyit ügyetlenkedik a nősüléssel. Mégis olyan történet kerekedik ki belőle, amely koroktól független, azokon átívelő, amely jól mutatja ismét a szerző zsenialitását. 

- Adja magát ezek után a kérdés, hogy ön mint rendező aktualizálta-e a mű mondanivalóját?
- Azt gondolom, hogy egy színdarabnak több korszaka van. Megszületik a mű, amelynek a története is játszódik egy korban, jelen esetben az ókori, római császárság idejében. A néző persze most ül be a színházba, mi nem tudjuk kikapcsolni azokat az asszociációkat, amelyek eszébe jutnak, A cél nélküli, mindenáron való aktualizálásról Szinetár Miklós mondta, hogy „modernkedés”. Én sem szeretem ezt, de ha valami eszébe jut az embernek, analógiákat vél felfedezni akkor természetesen ez lehetséges. Gondolom az emberek, akik beülnek az előadásra igen hamar felfedezik, hogy a császár az évszázadok társadalmain átívelő hatalom jelképe, ezen kívül pedig jelen van a szerelem is. Ha megnézzük a világirodalom legremekebb színházi témáit, akkor láthatjuk, hogy valójában nagyjából e két fogalom köré építkezik. Ettől persze nekünk nem kell aktualizálni a művet, bár ha gazdag egyetem lennénk, megtehetnénk, hogy a szereplőket beöltöztetjük korhű római ruhába, de szerencsére, vagy pechünkre erre esélyünk sincs. Ha jól tudom, a Pécsi Nemzeti Színháztól azért kapunk majd ezen a téren egy kis segítséget.

- A díszletek is jelzésszerűek lesznek?
- Vetített képekkel oldjuk meg, melyet a képzőművészeti tagozaton tanuló hallgatók készítenek el, ráadásul eredeti nyelven hangzik el a mű, melyet feliratozunk ezt is ezzel a technikával tesszük láthatóvá. Az előadás helyszíne a Kodály Központ lesz, amely elsősorban koncertterem, de rendelkezésünkre áll bőséges tér a játékhoz. Nem törekedtünk arra, hogy a látvány uralja a színpadi képet, rábízzuk ezt a szereplőkre, az ő énekhangjukra és a zenére.

- Volt a rendezői munka során nehézség, elhárítandó akadály?
- Még a szereplőknek sem említettem, de a próbák első percétől kezdve éreztem, hogy nagyon akarja a társulat ezt a darabot, iszonyatos lelkesedéssel, kitartással álltak a munkához. Így én is nagyon jól érzem magam benne, ami kissé óvatosságra int, ilyenkor azt mérlegelem, hogy mit néztünk be, mit nem vettem észre, hiszen ez egyszeri előadás lesz, nincs lehetőség javítani. Ezt egyébként személy szerint nagyon sajnálom.

- Van Pécsett színház, sőt opera tagozat is. Nem lehetne ott játszani tovább?
- Valóban jó lenne, vendégelőadásként megférne a színházban, nagyon sajnálom, hogy most nem kerül erre sor, de a későbbiekben érdemes lenne elgondolkodni a színház vezetőinek, hogy az egyetem előadásait is bemutassák a nagyközönségnek. Valójában helyszínként is megfelelőbb lenne a PNSZ színpada. Próbálunk produkciónkkal máshová is eljutni, egyelőre ezt tudjuk tenni. Innen is üzenem, hogy szívesen adjuk elő más városban, vagy színház színpadán, egy átlagos operaelőadáshoz hasonlítva fillérekért megkapható a produkció.

- Adja magát a lehetőség, hogy a helyi színház a végzett hallgatókat alkalmazza. Volt már erre példa?
- Régebbi hallgatóink közül vannak a PNSZ-nél, én magam mindig biztatom a hallgatókat, hogy vegyenek részt a meghallgatásokon. Azt gondolom, hogy az egyetemi zenei képzés és a zenés színház „kézen fogva” kellene, hogy járjon, de nehéz ebbe belelátni, beleszólni pedig végképp nem szeretnék. Nyilván adott egy autonóm intézmény, saját művészeti koncepcióval, amely elvitathatatlan. Így csak kívánom, hogy a dolgok egy idő után ebbe az irányba mozduljanak el. Én magam is arra törekszem, hogy az alsóbb évfolyamok hallgatói kerüljenek be például egy opera kórusba, mert úgy gondolom, hogy itt kell kezdeni a zenés színházzal való ismerkedést. Jómagam operaházi statisztaként kezdtem és mondhatom, hogy nagy hasznomra volt ez a tapasztalat.

- Nyitott előadás lesz a Titusz, vagy csak az egyetem hallgatói tekinthetik meg?
- Teljes mértékben nyitott előadás lesz, szeretettel várjuk a komolyzene, Mozart és az opera kedvelőit! Annyi előnyt biztosítunk a PTE hallgatóinak, hogy ők kedvezményes jegyet válthatnak az előadásra. Amely, amint azt említettem a Kodály Központban lesz április 26-án 19 órától.


Vezényel: Kocsár Balázs

Közreműködik:

Romváry Gergely rendező 

Bagdi Zoltán Tito 

Takács Barbara Vitellia 

Malejzia Mia Servilia 

Sóti Erika Seste

Amer Lemja Annio

Németh Márton Publio 

A PTE Zeneművészeti Intézetének hallgatói

Jegyárak: 1500, 1000 Ft.















Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés