Martyn Ferenc művek végleges helyen

Bereczki Lajos Képzőművészet

Régi álom vált valóra Pécsett, amikor szombat délután átadták a város kiemelkedő képzőművészének Martyn Ferencnek állandó kiállítását. A művész egykori lakóhelyéhez közel, a Káptalan utcában kapott helyet az életmű kiállítás, amely teljes keresztmetszetét adja munkásságának. (Szatyor Győző és Fabényi Julia a kiállítás megnyítóján)

A júniusi fülledt délután sem tudta csökkenteni a csodálatot, melyben a kiállítótérbe érve részünk volt. A Martyn-életmű legfontosabb alkotásai egy helyen láthatók végre, a restaurátorok keze munkájának köszönhetően pedig régi fényükben ragyognak ismét. A Pécs város nevével szorosan összekapcsolódó művész szobrai, grafikái és festményei megfelelő helyen és módon mutatkoznak be. Köszönhetően a hálás utókornak, no meg a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatóságának.
Az intézmény igazgatónője dr. Fabényi Julia és a Baranya Megyei Önkormányzat kulturális bizottságának vezetője Szatyor Győző nyitotta meg a kiállítást az épület előtti téren, ahol méltatták Martyn művészi nagyságát és az itt megtekinthető munkáit.

-   Az igazgatónő többeknek köszönetet mondott megnyitó beszédében a kiállítás létrehozásáért, illetve a Martyn-hagyaték gondozásáért. Kikre gondolt és mi volt az ő szerepük abban, hogy most az állandó kiállítást végre láthatjuk?
-   Kiemelten szeretném méltatni kollégáimat, Nagy Andrást és Várkonyi Györgyöt, akiknek elévülhetetlen érdemük van abban, hogy a most restaurált és kiállított életművet egészen más fényben lássuk. Lényegesen nagyobb ívet ír le így a múzeumi anyag, mint ezt megelőzően. A kiállítást is olyan módon rendeztük meg, hogy a látogatók hosszú időt tudjanak eltölteni a művek társaságában, gyűjthessenek információkat és böngésszenek a kiállítóhelységben. Igyekeztünk modern térben, korszerű megvilágításban bemutatni az alkotásokat, ami szerintem sikerült, ez is egyfajta újdonság az átlagos kiállításokhoz képest.

-   Mire helyezték a hangsúlyt a tárlat rendezésnél?
-   A legfontosabb szempont az volt, hogy a válogatás átfogó legyen, valamennyi korszakát bemutassuk, az általam „lírai absztraktnak” nevezett, a szürrealizmusból merítő munkái markánsabban jelennek itt meg, valamint az úgynevezett ”nagy művek” is láthatóak most.

-   Hol helyezkedik el Martyn az európai képzőművészetben? Büszkék lehetünk-e mi pécsiek erre?
-   Furcsán mérik az értékeket mifelénk. Bizonyára tapasztalta, hogy van egyfajta Budapesthez igazodás, létezik a vidék lesajnálása is, de Martyn tagadhatatlanul olyan egyénisége a neo-avantgarde-nak, amely vitathatatlanná teszi értékét. Ő maga pedig pécsinek vallotta magát, hiszen itt élt nagyon sokáig. Nemzetközi megítélése és elismertsége szintén egyértelmű. Egyszóval nagyon is büszkék lehetünk a művészre!

-   Mekkora költsége volt a kiállításnak?
-   Mivel mindent próbáltunk „házon belül” megoldani, ezért mindössze 200 ezer forintot költöttünk a kiállításra. Természetesen, ha ezt mással végeztettük volna, akkor többmilliós kiadást könyvelhettünk volna el. Egyetlen hiányosság, hogy katalógust nem készítettünk, ezt később pótolni szeretnénk.

- Milyen a reklámja ennek az egyedülálló tárlatnak?
- Egyenlőre nem tudtunk mást tenni, mint egy táblával jeleztük az utcafronton, hogy mi található idebenn. Talán a Múzeumok Utcájában több nem is szükséges, hiszen az erre járó kül- és belföldi turisták betérnek a legtöbb múzeumba, így ide is.

MARTYN Ferenc

festő, grafikus, szobrász
(Kaposvár, 1899. június 10.–Pécs, 1986. április 10.)

1918-1919, 1923-1924: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rippl-Rónai József és Réti István. 1962: Munkácsy-díj; 1970: érdemes művész; 1973: Kossuth-díj; 1978: kiváló művész; 1979: Pécs Város Díszpolgára; 1984: A Magyar Népköztársaság Zászlórendje. 1926-1940 között Párizsban élt, tagja volt az Abstraction-Création művészcsoportnak. 1940-1945 között Budapesten, majd haláláig Pécsett élt. Több évtizeden át vezette a dél-dunántúli képzőművészeti életet. A magyar államra hagyományozott műveiből Pécsett (Káptalan u. 6.) állandó múzeumi kiállítás nyílt. Gyermekkorát Rippl-Rónai József házában töltötte, itt ismerkedett meg kora francia festészeti kultúrájával. Ifjúkori képei közül kiemelkedik Önarckép és Öreganyám c. festménye. Párizsi kezdő éveiben rézkarcokat és akvarelleket készített Párizsi mappa címmel. Az utcaképek, műterembelsők, kávéházak konstruktív szemléletű ábrázolásával túljutott a természetelvű főiskolai tanulmányok hatásán. Később csatlakozott a szürrealista mozgalmakhoz, de csak rövid időre, 1928-1930 között (Nagyváros ítélete, Parasztudvar alakokkal). 1930 után az absztrakt irányzat híve lett. Ez időben alkotott vöröskréta rajzain lüktető, hullámzó ritmusú, "szaladó" vonalak rendszerét teremtette meg. 1933-tól tiszta színekkel komponált vízfestmények és újabb krétarajzok sorozatai következtek, amelyek már közvetlen elődei, mintegy erőpróbái a későbbi nagyméretű absztrakt festményeknek. 1939-re kialakult festői világa, amelynek alapja a síkban megoldott tér és mozgás, s a valóság elemeinek elvont, szublimált megjelenítése. Mindehhez a színek tisztasága, rendje és egymással kölcsönhatásban érvényesülő harmóniája járult. A II. világháború közeledte miatt 1940-ben hazatért. Ezt követően nagyméretű, színes kompozíciókkal Budapesten folytatta a párizsi képek sorát. A háború éveiben az erőszak ellen A fasizmus szörnyetegei c. rajzsorozatával protestált. Művészi életét és absztrakt fogalmazású festményeinek stílusát az 1950-1960-as évek dogmatista kultúrpolitikája idején is megőrizte, de ilyen képeivel 1969-ig nem lépett a nyilvánosság elé. Festészete mellett ezután nagyobb szerepet kapott művészetében a rajzolás. 1950-ben a Napló sorozatán az élet nap nap után átélt eseményeit dokumentálta. Ezzel párhuzamosan szimbolikus megfogalmazású, természeti és figurális tárgyú rajzokat készített, nagy mesterségbeli tudással. Erőteljesebben elvonatkoztatott rajzkompozíciói 1965-től ismertek (Álló alak - serleg, Vonalas szerkezet). Több irodalmi műhöz készített illusztrációt, illetve az írói gondolatot kísérő rajzot. Ezeken nem csupán egy-egy epizódot jelenít meg, hanem hitelesen láttatja a szereplőket is. Kiemelkedőek Cervantes: Don Quijote regényének, G. Flaubert: Bovarynéjának, J. Joyce Ulyssesének alakjai és portréi, vagy Berzsenyi Dániel napjainak mély átérzéssel megrajzolt jelenetei. Életművében az absztrakció és a valóságlátás nem szakad el egymástól. Természeti, tárgyi, emberi hivatkozások vannak jelen a képek rejtett világában. Egyrészről a szabadságvágy különböző szimbólumai, mint a madár, a hajó, a harc - másrészről a magyar folklór és az antik mitológia elemei figyelhetők meg a rajzokon és festményeken. Munkásságában meghatározó jelentőséget tulajdonított a zenének. A zene hangjait vonalakban és színekben élte át, számára a zene ritmust és harmóniát jelentett. Kiemelkedő teljesítménye és példája nyomán Pécsett a XX. századi modern képzőművészet központja jött létre.
Mesterei: Rippl-Rónai József, Réti István.