Egy évezred-16 előadás
2016. szeptember 11. vasárnap, 10:50
Bereczki Lajos
Képzőművészet
Idén márciusban indult és nyolc előadásig jutott a nyár elejéig az a művészettörténeti előadássorozat, amelyet dr. Dravecz Róbert galériatulajdonos keltett életre. Ebben dr. Aknai Tamás művészettörténész, egyetemi tanár volt a segítsége, aki az előadások anyagát összeállította és mindezt a pécsi Tudásközpont Konferenciatermében vetítéssel egybekötve előadta. A sorozat ismét folytatódik. A vizuális kultúra történetét (a középkortól az újkorig) bemutató, nagy érdeklődés mellett zajló előadássorozat 8 része egészen a XIX. század első feléig foglalta össze az európai művészet fejlődését, a legmeghatározóbb irányzatok bemutatásával. A Csorba Győző Könyvtár közreműködésével és a dr. Dravecz Róbert tulajdonában lévő A37 Galéria támogatásával létrejött sorozat ősszel ismét 8 résszel folytatódik, és 1880-tól szinte napjainkig bemutatja a művészettörténet gazdag folyamát. Aknai Tamással és Dravecz Róberttel beszélgettünk a második rész anyagáról és eddigi tapasztalataikról.
- Hogy jött létre ez a sorozat?
A.T.: Az egész vállalkozás mozgatója Dravecz Róbert volt, aki ezt az ügyet nem csak felkarolta, hanem anyagilag is támogatta. A sorozat másik szereplője én vagyok, aki próbálja kommentálni a művészettörténet különböző teljesítményeit. Az előadás első féléve a művészettörténet régmúltjáról szól, gyakorlatilag ezer esztendőt felölelve, az európai középkor kezdetétől a XIX. század első feléig. A második félévben, amely szeptember 14-én indul a Tudásközpont Konferenciatermében, az ezt követő korszakot tekintjük át egészen a napjainkig. A XX. század vizuális kultúrájának valamennyi izmusát, irányzatát és tendenciáját meg fogjuk megvizsgálni.
- Milyen volt az első félév fogadtatása?
D.R.: Nyolc előadás volt ebben az időszakban, március elejétől június közepéig tartott ez az időszak. A következő sorozat pedig szeptember 14-én indul és szintén nyolc résszel folytatódik, az utolsó előadás december 20-án lesz. Az áttekintendő időszak rövidebb lesz, mint az első félévié, de „sűrűségét „ tekintve nem lesz hiányérzetünk, sőt! Eddigi tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a sorozat minden része iránt jelentős érdeklődés volt, nem véletlen, hogy egy méretében is nagy teremben fértünk el.
- Honnan jött az előadások ötlete?
D.R.: Galériával foglalkozó emberként csináltam egy kis kiállítást a pécsi Tudásközpontban, ahol azt tapasztaltam, hogy a közönség egy része nem nagyon tud mit kezdeni a modern művészetekkel. Sokkal több információra van szüksége az embereknek ahhoz, hogy kellőképpen tudjanak tájékozódni a modern műtárgyakkal kapcsolatban. Ekkor fordult meg a fejemben, hogy egyfajta „szabadegyetemként” tarthatnánk előadásokat az embereknek, azért, hogy jobban megértsék a vizuális művészet folyamatait. Mivel Tamást már régebb óta ismerem ezért egyből ő jelent meg előttem, mint előadó. Korábban hallgattam tőle előadásokat, részt vettem kiállításmegnyitóin és úgy gondoltam, hogy ő az a személy, aki nem csak szakmabelieknek, hanem akár laikusoknak is képes előadni a művészettörténetről színesen és közérthetően.
A.T.: Büszkén mondhatom, hogy sikerült megalapozni egy olyan látásmódot, amelyben nem válik szét a modern művészet és a klasszikus antikvitás, vagy a középkor kultúrája sem. Sikerült olyan állandó együtthatókat találni az egyetemes művészettörténetben, amelyek mindig érvényesek, így nem kell sokkal jobban „ferde szemmel nézni” a középkorra, mint amilyen ferde szemmel nézünk a legújabb kori modern, vagy avantgarde művészetre.
- Milyen hosszú egy-egy előadás?
A.T.: Terveink szerint egy órásak, majd ezt követően a közönséggel fél óráig diskurálunk, bár azt az időkeretet eddig még nem igen sikerült betartani.
D.R.: Tamáshoz azzal a kéréssel fordultam, hogy könnyen befogadhatóak és élményszerűek legyenek az előadások, de ezzel együtt az ismeretnyújtás igénye is legyen jelen. Azok is élvezzék a programot, akik egy adott kor művészetéről keveset tudnak. Így jelenthessen élményt a középiskolásoknak, egyetemistáknak, vagy akár a műszaki értelmiségi érdeklődőknek, háziasszonyoknak egyaránt. A visszajelzések megerősítették, hogy ezt sikerült megvalósítani, sokan lelkesen gratuláltak az ötlethez és elmondásuk szerint közelebb kerültek egy-egy kor művészetének, annak szellemi mozgatórugóinak megértéséhez. Tamás színes tényanyaggal tudta fenntartani a hallgatóság érdeklődését, nem beszélve a vetített hatalmas képmennyiségről.
- Összművészeti az előadássorozat, vagy annál szűkebb?
A.T.: Vizuális művészetről szólnak az előadások, vagyis a képzőművészeten kívül még az építészet is megjelenik időnként. Képek, szobrok, építmények, alkalmazott iparművészeti alkotások, a XX. századi előadásokban pedig az ipari formatervek bemutatása sem mellőzhető. Az előadásokon igyekszem a legkevésbé sem szájbarágós lenni, és kellőképpen sok nyitott mondat is marad az ilyen sokat markoló beszélgetések során. Úgy gondolom, hogy ez elgondolkodtatja a résztvevőket, hallgatókat, aminek jelét is adják a szünetekben, vagy az előadás második, interaktívabb felében.
- Milyen visszajelzések érkeztek eddig a sorozatról?
A.T.: Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy sok biztatást kaptunk a folytatáshoz, de a legjobb visszajelzés az, ha sok ismerős arcot látok, akiket az előadásokon ismertem meg. Kollégák, városi emberek, galeristák is megfordulnak nálunk, akik benne vannak a helyi dolgok alakításában. Ilyenkor megkönnyebbülök, és arra gondolok, hogy talán nem csináltam túl rosszul a dolgom, amikor ezeket az arcokat újra és újra látom az előadásaimon.
D.R.: Jellemzően azért a humán érdeklődésűek vannak túlsúlyban a teremben, de egyre több a „kívülről” érkező, ez is egy jó visszajelzés nekünk.
- A galéria tulajdonos kicsit magának dolgozik, amikor a művészettörténetet viszi az emberekhez közel?
D.R.: Nagyon szerénytelen lenne, ha ezt állítanám. Én magam elsősorban gyűjtőként, a képzőművészet szerelmeseként voltam jelen ebben a felállásban. Amikor a galériát megnyitottam, arra gondoltam, hogy a városban azért van felelősségünk nekünk galeristáknak abban, hogy a polgárok tájékozottabbak legyenek a művészettörténet terén. Leginkább szerettem volna valamit nyújtani a számukra, amit lehet kulturális misszióként is értékelni. Az „Egy évezred Európában” facebook oldalunkon is sok pozitív visszajelzés, kérdés érkezik, ami azt bizonyítja, hogy az emberek számon tartják ez előadássorozatot. Miattuk is úgy döntöttük, hogy a Csorba Győző Könyvtár által, az előadásokról felvett video anyagot a youtube-ra feltöltjük, illetve az fb oldalunkon is elérhetővé tesszük, így nem csak a pécsiek, hanem a távolabb élő érdeklődők is megtekinthetik azokat.
A.T.: Számomra nagyon szimpatikus volt a műkereskedőnek az a vállalkozása, amely nem rámenős és nem direkt, hanem a kultúra egészében tudja elhelyezni önmagát.
D.R.: Azért annyit tegyünk hozzá, hogy nekem is komoly hiányosságaim vannak a művészettörténet teljes megismerése terén, galéria tulajdonosként és jogászként egyaránt. Számomra is nagy felismeréseket hozott az előadássorozat, sokat tanulok belőle, ha lehet egy kicsi egoizmus bennem, akkor elmondhatom, hogy részben magamnak is szerveztem ezt a sorozatot. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy sokkal hitelesebben tudjak foglalkozni a galériába betérő érdeklődőkkel. Tamás megerősített abban a meggyőződésemben, hogy egy művészt nem lehet kiragadni a maga környezetéből, történelmi kereteiből, mindezekkel együtt alkothatunk róla teljes képet.
A következő előadás helyszíne: Tudásközpont Konferenciaterem
Időpontja: 2016. szeptember 14. 18 óra
Archívum
Hozzászólások