December második hétvégéjén ünnepli a Pannon Filharmonikusok 200 éves fennállását. EbbÅ‘l az alkalomból Lickl György egyetlen fennmaradt operáját játssza el a nagyzenekar, nem akárhogyan. A karmester, a zenészek és az énekesek mellett egy bábszínpad is helyet foglal a Kodály Központ pódiumán. A Bóbita és a PFZ együtt játszik. A szép kihívásról Sramó Gábort, a Bóbita Bábszínház igazgatóját, a darab rendezÅ‘jét kérdeztem. (A képeket Bublik Róbert készítette.)
- Hogyan kerül egy színpadra báb és zenekar?
- Csak a ma emberének hathat szokatlanul az összekapcsolás. Amióta létezik az opera műfaja, azóta beszélünk külön báboperáról is, a két médium nagyon korán egymásra talált. A 18-19. században az késÅ‘-arisztokrata, kora-nagypolgári családok már igényelték és kedvelték ezt a fajta szórakozást. Haydnról, a híres zeneszerzÅ‘rÅ‘l is feljegyezték például, hogy saját bábszínházat tartott fenn Eszterházán.
- Mikor vetÅ‘dött fel a gondolat, hogy Lickl György operáját bábszínházi kísérettel adja elÅ‘ a Pannon Filharmonikusok?
- A felkérés 2011 szeptemberében érkezett hozzám. Horváth Zsolttal, a Filharmonikusok igazgatójával már régóta gondolkodtunk azon, hogy a két társulat hogyan tudna közösen szerepelni. Most, a zenekar 200 éves fennállásának ünnepe remek alkalom volt arra, hogy a két művészeti ág - amely, mint mondtam, egyáltalán nem idegen egymástól – egy produkcióban léphessen színpadra.
Természetesen egy ilyen monstre, több szereplÅ‘t és megjelenítési formát felvonultató elÅ‘adás elÅ‘készítésére a feladat nagyságához képest mindkét csapatnak nagyon kevés ideje volt, rohammunkában kellett próbálnunk. Viszont, így a folyamat végén elmondhatom, hogy a mindenki számára nagy koncentrációt igénylÅ‘ darab elÅ‘készítése során az együttműködés nagyon jó volt, mindenki maximálisan beleélte magát a játékba és elfogadta annak szabályait.
A Bóbitára Horváth Zsolt igazgató azért gondolt, mert azt szerette volna tÅ‘lünk, ha Licklnek ezt a nem túl bonyolult zenéjét játékosabbá tesszük. VezérlÅ‘elvünk a bábok, a díszlet és a koreográfia kidolgozásánál a korhű és a modern egyszerre megjelenítése volt. A Kodály Központba ellátogatók egy klasszikus marionett bábszínpadot fognak látni, benne a korabeli bábokat idézÅ‘ figurák. A színpad díszlete, igazodva a mű környezetéhez, egy polgári ház belsejét ábrázolja. Ebben élnek a bábok, azonban a színészek, Papp Melinda és Matta Lóránt, maguk is többször elÅ‘jönnek. Ha csak a bábokkal adjuk elÅ‘ a történetet, az két okból is veszélyes: egyrészt a nézÅ‘nek fárasztó csak a behatárolt térben levÅ‘ figurákra figyelni, másrészt a marionettbábukkal mimikát nem tudunk kifejezni. Ezért a mű megértését úgy kívántam elÅ‘segíteni, hogy a mi másról, mint szerelemrÅ‘l szóló könnyed dalokat közjátékok szakítják meg. Ily módon a dramaturgia úgy néz ki, hogy a prózai részeket bábokkal adjuk elÅ‘, amikor viszont az éneké a fÅ‘szerep, akkor a színészek kijönnek a díszlet mögül és saját játékukkal teszik még színesebbé a darabot.
- Milyen volt a munkafolyamat a felkéréstÅ‘l az elÅ‘adásig?
- A december 10-ei premierre való készülés a szoros határidÅ‘s, több részleg koordinálására kényszerítÅ‘ szakmai kihívás tipikus esete. Épp ezért egyszerre nehéz és szép feladat volt Lickl darabjának bábszínpadra állítása. ElsÅ‘ lépésként nagyon gyorsan el kellett döntenünk, mi az ami megvalósítható és ebbÅ‘l kifolyólag hamar megszületett a koncepció is. Szerencsére nem teljesen nulláról kellett dolgoznunk, a darab bemutatásának ötletét több éves kutatómunka elÅ‘zte meg, amelyet ezúton is köszönök Sas Ágnes zenetörténésznek. Az Å‘ feladata a források feldolgozása és a kottaanyag újrakiadásának gondozása volt. A bábszínház részérÅ‘l viszont a legtöbb munka Bódiné Kövecses Annára hárult, eredeti leírások alapján Å‘ készítette el a bábokat és minden díszletet. Be kell valljam, amikor a szövegkönyvet megkaptuk, egy eléggé kusza, sokszereplÅ‘s, az akkori polgárság ízlésvilágát tükrözÅ‘ történet bontakozott ki elÅ‘ttünk, ezért a minél egyszerűbb befogadásra és a figurák felismerésére törekedtünk. Az eredeti darab 12 szereplÅ‘t mozgat, a színpadon Å‘ket hat operaénekes eleveníti meg, így mindenki kettÅ‘s szerepet énekel. A Bóbita háztartásából ehhez a társasághoz csapódott még egy macska is, aminek a szerepét nem árulom el.
Összességében azt mondhatom, hogy a nézÅ‘ egy színes, vizuálisan többszintű darabot lát december 10-én 18 órai kezdettel Divatos háztartás avagy a hódító Bernard címmel. Reméljük, hogy a Bóbita és a Pannon Filharmonikusok elsÅ‘ közös színpadi szereplését jól fogadja majd a közönség.
Meg kell még jegyeznem, hogy ugyan ez az elsÅ‘ alkalom, hogy nagyzenekarral együttműködünk, úgyhogy ez a Bóbita számára is mindenképp egy újabb kihívást, szép feladatot jelentett. Eddig ugyanis maximum 5-6 fÅ‘s zenekar működött közre egy-egy produkciónkban. A Pannon Filharmonikusokkal azonban a színfalak mögött már dolgoztunk együtt, a nagyzenekar játszotta fel az egyik leghíresebb Bóbita-elÅ‘adás, a Péter és a farkas zenéjét.
- A Bóbita a hétvégi nagy feladat teljesítése után sem pihen. Mire készül még idén a híres pécsi bábszínház?
- Valóban, még nincsen év végi pihenés, ugyanis a Bábszínháznak is közeleg egy nagyon fontos ünnepe, jövÅ‘ tavasszal fél évszázados lesz a Bóbita. A társulatot 1961 és 1990 között Kós Lajos irányította, így nagy örömünkre szolgál, hogy december 21-én az Å‘ nevét fogja felvenni a nagytermünk. Az ünnepségre a társulat több egykori tagja jelezte jövetelét. Lulubá tiszteletére híres kesztyűs etűdöket játszunk el újra, emléktáblát avatunk, valamint rövid bejátszás erejéig magát a Mestert is megidézzük.
Hozzászólások
Örültem, hogy Mikola Leventét is a zenészek fényképei között találtam.
Na, vajon ezt ki Ãrhatta, Levente?
Két-számjegynyi a benne maradt elÃrás, elválasztási géphiba, szóismétlés, felesleges betű, s mindez a 4. utolsó oldalon. Ennek a 4. oldalnak -kisbetűs- "kispályás" volt a felelÅ‘se?
Vidovszky László nevét Vidkvszkynek Ãrni udvariatlanság is.
Ami a tartalmi mértéktartást, vagy annak hiányát illeti, szembeötlÅ‘ volt, hogy mÃg Nicolas Pasquet 5 soros, Peskó Z. 4 soros, Bogányi T. 3 soros ismertetÅ‘ szöveget kapott, addig Horváth Zsolt igazgató, trombitaművészt 11 soros laudációval tüntette ki a "Kedves ZeneBarátok" szerkesztÅ‘je.
Szervilizmus ez, vagy minden szentnek maga felé hajlik a keze?
Az est emelkedettsége, ünnepi jellege példás volt, s talán ezért sem szabad elmenni szó nélkül -a valószÃnűleg nem kétfilléres anyag- hibái mellett.
A pénteki előadás részvevője voltam.
Jó a Gyöngyösi Levente-mű!
A meghÃvott közönség úgy megtapsolta, hogy mindjárt jutott belÅ‘le néhány tenyér-összeütés a Haydn-szimfónia I. tétele után is, pedig ált. iskolai tan-anyag, hogy a klasszikus szimfóniák többnyire négytételesek, s a tételek között nem illik tapsolni.
(Akármilyen jól adják elő.)
Ami a Lickl-daljátékot illeti, nagy vállalkozás volt Ãgy megoldani, s különösen sok munkája lehetett a hat operaénekesnek.
Természetesen sok elismerés valamennyi előadónak.
(Talán ez az a produkció, amely a beleölt munkát nem honorálja kellően.)
További 200 remek évet a muzsikusoknak, bármilyen néven is szolgálják a pécsi zene-ügyet!