Természetesen, ahol Tordy Géza (képünkön), a Nemzet Színésze felbukkan, ott hamarosan történni fog valami, színházi, esetleg filmes ügyekben. A Pécsi Nemzeti Színházban sem hazudtolhatta meg önmagát. Szerepel, rendez, de még a nézőtéren is fel-feltűnik a népszerű szakember.
– Ki nem hagytam volna, a Falstaff főpróbáját – árulta el a Kossuth-díjjal is kitüntetett művész, Tordy Géza. – Nagy örömömre szolgál, hogy gyakran megtekintek olyan előadásokat is, amikhez nincsen közöm. Amikor a Pécsi Nemzeti Színház tagjai, vagy az itt fellépő vendégművészek szerepelnek, az számomra vonzó. Hát ezért ültem be a széksorok közé, a vígopera kezdése előtti percekben. Ezt gyakran megteszem máskor is. Egyrészt, mindig lehet valami érdekeset, különlegeset tapasztalni. Másrészt, egyszerűen csak megtekinteni bármit, kikapcsolódásként. Aki a színház rabja, az már csak így viselkedik.
– Legalább megérezhette, megtudhatta, mi juthat el a nézőkig, akik a „Kétfejű fenevad, avagy Pécs 1686-ban” című dráma miatt, az Ibrahimként megjelenő Tordy okán is jegyet váltanak!
– A művet Weöres Sándor írta, aki sok-sok szállal kötődött Pécshez. Nyilván ezért is tartotta fontosnak az új színházvezetés, hogy színpadra kerülhessen a dráma. Ráadásul a történet nagyon komoly, a város történelmének része. Ezért nagy örömmel veszek benne részt, mint játszó fél.
– Nem furcsa, amikor fiatalabb kollégák „mozgatják” azt a színművészt, aki már sok-sok szerepben, illetve rendezés során bizonyította rátermettségét?
– Ha tehetséges az illető, ráadásul jó meglátásai vannak, akkor azokat illik elfogadni. Ezzel semmi gondom sincsen, talán így nevezném természetesnek. Ráadásul, Szikora János kollégám, meg közöttem azért nincsen olyan nagy szakadék, a korunkat illetően sem.
A szöveget Tordy Géza maga is alakította, formálta, belejavított
– Miközben, egy másik darabban, Molnár Ferenc: „A doktor úr” című vígjátékában maga is átkerült a másik oldalra, a rendezői székbe.
– Egy remekül megírt, fordulatos komédiának lehetünk a tanúi, ebben az esetben, amit azért egy kissé át kellett alakítanom. Most is éppen a lapokkal, végszavakkal vagyok elfoglalva. Persze csak olyan mértékben, amit az adott helyszín, helyzet megkíván, ráadásul a művészi szabadságon belül maradva. Szerencsére azért jól haladunk a feladatokkal!
– Pedig a próbák időpontját sem könnyű összeegyeztetni a fellépőkkel.
– Ez a dolog azért van így, mert a klasszikus színházi társulatok egy kissé felbomlóban vannak. Mindenki sokat dolgozik, keresik a helyüket a színészek. Régebben ez nem így volt, jobban kötődtek az anyaszínházukhoz az előadók. De azért ebből a szempontból szigorú vagyok, nem tűröm a lazaságot. Aki jelen van, az nyújtsa a maximumot! A siker csupán a kemény próbák során születhet meg. Azután, a főpróba, majd a bemutató végén, nézetem szerint, rendezői szempontból már magára kell hagyni az előadást.
– De a teátrumot ugye soha nem szabad elhanyagolni?
– Természetesen, oda járni kell, szórakozni, dolgozni, élni. Magam is ezt teszem, már hosszú ideje, de még nem unom.
– Végszónak ez megtenné, ezért apró gesztusként, most a „Kőszívű ember fiai” című korábbi, nagysikerű filmről, az ottani szerepéről nem kérdezem, nem emlékeztetem rá!
– Ezt külön köszönöm, mert azt már megtették korábban, szinte számolatlanul, mások.
Molnár, a nagy nevettető
A hazai irodalom egyik legismertebb, külföldön is elfogadott szerzőjének Molnár Ferencet tartják. Aki a fergeteges jókedv kiváló lejegyzőjeként elfogadott mester. „A doktor úr” című művében, Sárkány ügyvéd, valamint állandó védence, az úri betörő, Puzsér kapcsolata köré írja a vicces fordulatokat.
A szereposztás. Dr. Sárkány: Schnell Ádám. Sárkányné: Stubendek Katalin. Puzsér: Lipics Zsolt. Csató: Rázga Miklós. Bertalan: Vidákovics Szláven. Lenke: Vlasics Barbara. Cseresnyés: Pilinczes József. Marosiné: Unger Pálma. I. rendőr: Rajnai Attila. II. rendőr: Götz Attila. Szobalány: Kiss Andrea. Rendező: Tordy Géza. A bemutató időpontja: 2012. március 9., péntek, 19 óra, Pécsi Nemzeti Színház, Nagyszínház.
Hozzászólások