Kezdőlap > Kultúra > Színház > Bóbita Betlehem - igazi közösségi élmény

Bóbita Betlehem - igazi közösségi élmény

2013. november 29. péntek, 17:09 Major Zoltán Színház
PDF

Rohamosan közeleg az advent, amire a Bóbita Bábszínház is felkészült. Egy korábban már játszott darabjukat, álmodta újra Papp Melinda, a dalokat és a zenéket Bogárdi Aliz vezényletével dolgozta át a társulat. A bemutató advent első vasárnapján, december elsején 16 órakor lesz, a rendező és a zenei szerkesztő mesélt lapunknak a bábszínházi betlehemezésről, mint közösségi élmény megteremtéséről. Nosza, menjünk, menjünk Betlehembe!

 

Mit lehet többet vagy máshogy megmutatni egy bábszínházban, mint egy vásári vagy hagyományőrző előadás során?

Papp Melinda: A képzőművészeti megvalósítás lehet másabb, eltérőbb, mint egy hagyományőrző csoport esetében, akik saját maguk elkészítik a bábokat, a kis betlehemet - gyönyörűen. Mi a bábszínházban az eredetileg nagyon egyszerű vagy szoborszerű figurákat még teljesebbé, komplexebbé tudjuk tenni, illetve a mi gyakorlottabb játékkedvünk olyan helyzeteket is meg tud mutatni a nézők számára, amiben az „amatőröknek” esetleg nincs gyakorlatuk.

Mesélsz egy kicsit magáról a darabról?

P.M.: Ezt a darabot évekkel ezelőtt már játszotta a Bóbita Bábszínház és több felújítást is megélt. Ez egy viszonylag rövid, kb. 25 perces darab volt, és egy kézműves foglalkozás tartozott hozzá. Az idén felmerült az igény, hogy jó lenne egy teljes előadást készíteni belőle. Természetesen továbbra is fennáll a lehetőség, hogy az a gyerekek a kézműves teremben az adventi ünnepkörhöz kapcsolódó, illetve kifejezetten betlehemes játékot, bábokat, figurákat, kis betlehemet készíthessenek. Ez természetesen külön, önálló program is lehet az adventi szombatokon vagy akár hét közben, de az előadás után is lehet saját betlehemet játszani. A darab vázlata hagyományhű népi játékokból áll össze. Ehhez járul hozzá az én saját szerkesztésem, illetve saját szövegeim. Czigány Tamással - aki a betlehemezésnek egyik szakértőjével és művelője a régióban – sokat beszélgettünk, rengeteget segített abban, hogy a hagyománynak megfelelő szövegeket dolgozzunk fel úgy, hogy mégsem teljesen hagyományos dolgot csináljunk, hiszen az nem illeszkedik a Bóbita Bábszínház profiljába. Ily módon sikerült találnunk egy olyan megoldást, amiben őrizzük, ugyanakkor tovább éltetjük és élettel, saját gondolatainkkal, érzéseinkkel töltjük meg a hagyományt.

Bogárdi Aliz szerkesztette a dalokat, illetve adta meg a darab zenei ívét. Mire kellett ügyelni egy ilyen hagyomány feldolgozásánál, illetve mekkora szabadságot kaptál?

Bogárdi Aliz: A betlehemezésben a szöveg teljesen összefonódik a zenével. A kettő egymás nélkül nem is lenne meg. Ez a népi hagyományban megmutatkozik, közös gyökere van a szavaknak és a zenének. Sőt, úgy gondolom, hogy a betlehemes előadás alatt elhangzó zenéket vehetjük egy dalnak, mert együtt alkot egy egységet. Úgy gondolom, hogy ez így kicsit így működik az életben is: van egy dal, amit görgetnek az évtizedek, évszázadok és mindig egy kicsit átalakul. Most is így történt. Abszolút szabadságot kaptam, aminek nagyon örülök. Az előadásban, amit felújítottunk, már eleve nagyon sok kincs volt, de úgy gondoltam, érdemes a környékünkről, Mohácsról illetve Somogy megyei gyűjtésből származó dalocskákat is szerepeltetni. Olyannyira szabad lehettem, hogy a feldolgozás szintjéig is eljutottunk egy-egy nóta vagy dallam esetében. Mivel nagyon muzikális kollégáim vannak, őbennük bízva arra is számíthattam, hogy az ötleteim messzemenőkig megvalósíthatóak lesznek.

 

 

A betlehemezők (balról jobbra): Bogárdi Aliz, Kalocsányi Gábor, Borbíró Judit (Fotó: Bublik Róbert)

 

A te eredeti koncepciódhoz képest is változott az anyag?

A.: Igen, változott és még most is van olyan dolog, amin gondolkodunk. Amikor az ember az asztalnál ül, és foglalkozik a dologgal, elméletben dolgozik. A fejben való játék nem ugyanaz, mint amikor hús-vér emberek itt állunk a próbán. Ilyenkor beszippantja a történet, ami elkezdi kikövetelni önmagának a megoldásokat. Van változás, de van stabilitás is, megfelelő egyensúlyban. A rendezőt elég régóta ismerem annyira, hogy tudjam, ő előre gondolkodik, nagyon igényes és nem bízza a véletlenre. Viszont mivel ő is játszó ember és gyakorló bábszínész, ezért tudja, hogy fontos a szabadság és a színész-zenész kollégák véleménye, mert akkor lesz az élmény és a darab mindannyiunké.

M.: Ezzel én is abszolút egyetértek. Azzal egészíteném ki, hogy Debrecenben magam is játszottam betlehemes játékban, ami stílusában hasonló volt. Azt a nagyfokú játékosságot, ami a szakralitással keveredik, igyekeztem átplántálni és úgy gondolom, hogy ezt sikerült is teljesítenem. A rendező kifejezetten sajnálja, hogy ebben a darabban nem játszhat (nevet).

A Menjünk, menjünk Betlehembe nem a Kós Lajos teremben, hanem a Kamarateremben lesz. Némi szándékosságot vélek felfedezni ebben…

Így van, ez jó ráérzés, ugyanis nagyon kevés az olyan előadásunk, ahol igazán közel tudunk kerülni a közönséghez. Azt gondolom, hogy a betlehemes játék csak közösségi aktusként működik. Ez így volt régebben is, advent idején a játékosok és a „nézők” ugyanannak a közösségnek a tagjai voltak. A kiválasztott, aki alkalmas volt erre, megkapta és megtanulta a szerepét, de mindenki tudta a szöveget és a dalok nagy részét. A mi játékunk is interaktív, többször megszólítjuk az itt ülőket, közlekedünk köztük, és szeretnénk, hogy a dalokat – amiket a közönség is ismer – együtt énekeljük. A játék után pedig nem visszük el a betlehemet, a jászlat, hanem megnézhetik közelről a figurákat, kipróbálhatják, hogyan mozog. Kezükbe foghatják a lángos csillagot, a szent családot, illetve a hangszereket is.

 

 

A rendező (Papp Melinda) sajnálja, hogy ő ebben a darabban nem játszhat.

 

Utána pedig jön a kézműves foglalkozás.

Akinek megtetszettek a figurák, el lehet őket készíteni. Meg lehet festeni egy nagyon szép háromosztatú, triptichon-szerű hátteret, ami előtt József, Mária, a kisded és egy angyal áll.

Ez lesz a díszlet is?

A díszletünk egy betlehemes jászol, amit egy asztalon helyeztünk el, illetve Aliznak van egy zeneasztala. A betlehemes kétoldalú, megforgatható. Az egyik oldala József és Mária otthonát, illetve a jászlat ábrázolja, a másik oldal pedig Heródes palotáját, hiszen a római vonalat is életre keltjük.

Mi ez a zeneasztal?

A zeneasztal egy olyan asztal, amin megszólalhat a citera, erre lehet letenni a gyönyörű, szépen szóló csengőt letenni. Az asztal abban segít, hogy a zenész teljes odaadással és nagy biztonsággal tudja alátámasztani azt, amit a színészek, a bábosok csinálnak. Sok minden elfér egy ilyen asztal körül, illetve a közelében. Természetesen elsősorban a praktikumot szolgálja, de Matyi Ágota és a rendezőnk jóvoltából ez is plasztikus egészet alkot a betlehemes szerkezettel.

December elsején lesz a bemutató, gondolom, karácsonyig többször elő fogjátok adni.

Így van, az első adventi vasárnapra tűztük ki a bemutatót, egyelőre tizenöt előadást terveztünk be, persze ez a szám még növekedhet. Közben egy másik karácsonyi előadásunk, a Diótörő párhuzamosan fog menni a Kós Lajos teremben. Az egy színes, szélesvásznú élmény a nagyszínpadhoz szoktatott gyerkőcöknek, a Menjünk, menjünk Betlehembe pedig egy közösségi élmény a Kamarateremben. Színes adventi programokkal és egy hatalmas karácsonyfával várunk kicsiket, nagyokat egyaránt.

Hozzászólások

 
+1 #1 pappjoska 2013-12-01 20:21
Sok sikert!Ez csak jó lehet!
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés