Kultúrában utazunk

Cseppet sem volt elveszett a Pécsi Nemzeti Színház (PNSZ) művészei által kedd este előadott POSzT-os versenymű, az Elveszett levél című vígjáték. Olyannyira nem, hogy az első felvonás kakasülőről is tökéletes élményt adott, pedig, aki egyszer már volt ott, az tudja, hogy ide  csak a legelszántabb színházrajongók másznak fel. Ennek ellenére nem éreztem magam felültetve. A kitartás elnyeri jutalmát, így a második felvonást barátaim jóvoltából egy kényelmes földszinti páholyból élvezhettem. Volt mit…

 Fáy Miklóssal, a versenyprogramot válogató újságíróval feleselve, aki ajánló mondataiban „nem” tökéletes előadásról beszél -  itt egy tökéletes előadást láthattunk, sőt nagyon gyanús, hogy a POSzT egyik erős, ha nem a legerősebb rendezésének és színészi alakításaiak örülhettünk tegnap. Nem csak a teltház és az előadást követő „kitudjahányadik” visszatapsolás miatt, hanem azért, mert „átjött” a színészek viszonya a darabhoz, szerepükhöz, játékukon keresztül. A művészek szeretik az Elveszett levelet, azonosulnak a szerepekkel, ráadásul minden különösebb nehézség nélkül. Na ja, könnyű volt nekik Mohácsi János teljesen áthangszerelte az „eredeti” ( Ion Luca  Caragiale) szöveget (ha ebben az esetben lehet erről még beszélni), és testreszabott szerepekkel kényeztette el a kiváló társulatot.

Nem volt egy perc üresjárat sem az előadásban, feszes és jó ütemű a történetvezetés, nagyon kevés poén nem odaillő, sok a szóvicc, játékos áthallás, a második felvonás egyes jeleneteiben talán túltengnek, de nem laposak a poénok.

A történet elmesélésével nem untatom az olvasót, nem túl bonyolult, de annál vaskosabb az alapprobléma, amely búvópatak módjára eltűnik, majd minduntalan felbukkan - ez a bizonyos levél, amelyik elveszett. Ennek megszállott visszaszerzése közben erős hazai és nemzetközi aktuálpolitikai jelentéssel töltődik fel, a sztori, amely a nézők számára fájóan ismerős. Erdély státusza, a 48—as szabadságharc leverése, a „párt és katonái”, valamint a Kelet-európai lét ezer nyűge kerül terítékre.

Miközben a román állami hivatalnokok szerencsétlenkedését figyeljük, kicsit magunkra is ismerhetünk, hiszen a térség országai hasonló utat jártak be, sőt a mai napig ezt járják sajnos. Nem lehet kiemelni a valóban társulattá érett pécsiek közül a legjobban játszó színészt és talán ez a legnagyobb erénye a darabnak, igazi csapatmunka, több magas szintű, a szakmát jól ismerő szereplővel.

Aki lecsúszik a POSzT-on erről a produkcióról, annak még a következő évadban  lesz lehetősége megnézni az Elveszett levelet, hiszen a PNSZ továbbra is műsoron tartja . Csak javasolni tudom mindenkinek!

 Szereplők:
Kovács Zsolt, Herczeg Adrienn, Pál András, Urbán Tibor, Zayzon Zsolt, Szabó Vera, Ottlik Ádám, Pilinczes József, Märcz Fruzsina, Vidákovics Szláven, Lipics Zsolt, Tóth András Ernő

elveszett polgárok, elveszett nagyközönség, elveszett választók:
Schum László, Czéh Dániel, Farkas Szabina, Víg Diána, Juhász Gerda, Dargó Gergely, Lőrincz Adrienn, Nagy Dóra, Inhof Kornél, Katona Zoltán, Háber László, Sturcz Noémi

elveszett zenekar:
Kovács Márton, Rozs Tamás, Károly Zoltán, Barkóczi László, Bakró-Nagy György/Harteinstein Dániel

súgó: Juhász Piroska
ügyelő: Háber László, Krajcsovics Csaba
asszisztens: Markó Rita, Kiss Hédi
zene: Kovács Márton
díszlet: Fodor Viola
jelmez: Remete Kriszta

rendezte: Mohácsi János