A bábok a bőröndökbe, szekrényekbe kerültek, a programok véget értek. Befejeződött a 15. Pécs Felnőttbábfesztivál, méghozzá tartalmas hét után. A zárás során kiderült, a fesztiváligazgató, Sramó Gábor, a Bóbita Bábszínház vezetője leköszönt. A zsűri tagja, Csató Kata pedig elárulta, a döntéshozó személyek sokat vitatkoztak, már-már veszekedtek, mielőtt meghozták volna végső döntéseiket.
A képen Kocsis Rozi, látható, aki a díjátadás során egésze meghatódott.
Nem könnyű egy nemzetközi fesztiválon megállapítani, kik lehettek a legjobbak. Hiszen olyan szerteágazóak voltak a stílusok, ami eleve, szinte „lehetetlenné” tette az igazságosságot. Mindezt
Csató Kata, az ítészek csapatának tagja mondta, már a zárszó elhangzása után, a bábszínház folyosóján. Azt sem rejtette véka alá a szakember, hogy akadtak páran a színpadon, aki gyenge teljesítményt nyújtottak. Mégis találtak olyanokat, akik új utakon indultak el, vagyis láttak törekvéseket, amelyek eddig ilyen formában még nem kerültek a műsorszámok közé.
Persze azért ebben az esetben senki se gondoljon a megszokott, „klasszikus” bábjátékra, ahol egy paraván mögött állnak az előadó. Az összetett előadások előretörtek, ahol az emberi színészi játékok ismét óriási szerepet kapnak. Ilyenre volt példa
Kocsis Rozi alakítása, aki a győri Vaskakas bábos társulatának tagja, de bármelyik színházban is felléphetne, képességei alapján.
Talán kissé meglepőnek számított, de búcsúbeszédet is hallhattak az egybegyűltek, méghozzá
Sramó Gábor direktortól. A főszervező közölte, a következő ilyen megyeszékhelyi találkozón már bizonyosan nem ő lesz a dirigens. Ennek oka viszonylag egyszerű. A csúcson szeretné abbahagyni azt a munkát, aminek afféle ékköve volt a mostani összejövetel. Mivel ez egybeesett a Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa évével, hát nehéz elképzelni a jelenlegi sikerek túlszárnyalását.
A bábozás viszont újra bebizonyította létjogosultságát, még akkor is, ha nem tömegek akarnak betörni a teátrumok ajtaján, évad közben. Igaz, kiemelkedő fellépések során, egy nemzetközi seregszemlén, de majdnem mindig a teltház volt a jellemző Pécsett. Ezért hát sokáig nem pihenhetnek a figurák sem, a ládákban elzárva.
Hozzászólások
Mikor is?
De hisz épp nem ez a lényeg.
Nem tanít, mert a tanár ma nem kapja meg az őt megillető elismerést. Jobban megkapja a bábművész, kivált, ha a társulat igazgatója.
Mert Rozi nemcsak tag, hanem elöljáró művész.